Patak, ami csobog...

Pusztába viszi csókjait magával Bölcs, bús fakír lett asszonydervised, Hullámzó violamezőket lábal, De virágot nem ad már senkinek. ...

Te tudod, hogy csak a sorsom embertelen, mégis borzongva elhagysz. Nézem a táguló homályt a szemeden. Kegyetlen vagy, hiszen csak a sorso...

Csönd van bennem. A lemondás nyugalma. Az elítélté, aki belefáradt félelmeibe, kétségeibe. Ilyen nyugodt, ha minden elveszett, a végső szám...

Kőrisfa volt első hűtlen szeretőm. Táncot ropott szélfútt szoknyában a dombtetőn és engem is táncoltatott. Tilos álom volt első ros...

Mikor eljöttem tőled, kifordultam a kapun, mint szélütéses szájából a pép; a nyárfák álom által lekötve, s a téren vak eső zuhogott....

Jól vagyok. Tényleg. Nem számítva persze a világállapotot. Hogy mindannyiunkat elborít a nagy szürkület, hogy gagyi diktátorok emelke...

"Néhányan úgy vélik, az tesz minket erőssé, ha kapaszkodunk valamibe. Pedig néha az, ha elengedjük." (Hermann Hesse)