Simándi Ágnes – június

tudom reggel sírsz majd
szilánkokra tört életünk
takargatod – de ma még
őszinte a láz arcodon


nap süt itt délutáni szél
babrál a tájon és ott
nem hűsít a tudat


két ragyogó csillag közt
könnyeim törlöm
a holdról