Patak, ami csobog...

Fátlan, köves tájat tettél ablakom elé,  agyonlőtted fölötte a madarat, aztán mint aki bevégezte dolgát magamra hagytál. Keserűs...

Egyre ritkábban préselem át a szavakon keserűségem. Késik halálom és késik halhatatlanságom. Késnek a hősök, akik álmomban üzentek ért...

    Csillagfolyók útjába kabátok ujjába csontok dombjára dunnahuzat gombjára feszül fonódik meghurkolódik bánat ó bánat bekötsz te minke...

A szeretőm átjött a patakon, a cipőjét elcsente a patak. Aztán az erdőn jött át, jött vakon és a ruhája szerteszét szakadt. Tér...

Lehajtja fény-fejét az éj, lehajtja kőfejét a dal, hullatja tollait a nyár, befonja titkait a haj Kibontja kebleit az ősz, a test a ...

tudom reggel sírsz majd szilánkokra tört életünk takargatod – de ma még őszinte a láz arcodon nap süt itt délutáni szél babrál ...

Mikor az eső megered éjjel s mint misztikus dobok, zúg, egy verandán átoson egy bús leány és felzokog, hanem kopott a szó is ott és ...