Nietche, Friedrich - Ecce homo

 

Ja! Ich weiß, woher ich stamme!

Ungesättigt gleich der Flamme

Glühe und verzehr' ich mich.

Licht wird Alles, was ich fasse,

Kohle Alles, was ich lasse:

Flamme bin ich sicherlich.

~ * ~ * ~ * ~

Ugy van! Tudom, honnét jöttem!

Telhetetlen láng-gyönyörben

égek, izzok, pusztulok.

Fény lesz mind, amihez érek,

szén, amiből már nem kérek:

úgy van, úgy van, láng vagyok!

Fordította: Szabó Lőrinc

Stiller Kriszta: - Hajnalhasadás

Jó reggelt kívánok, folyton, már több éve.

Eddig nem jött össze, csak a holdfény lángolt.

Bezártam az ajtót, nem váltam köddé, de

ahonnan jöttem, az mindig más világ volt.

Szürke még a testem, lassan úgy nyolc óra,

Az asztalon rohad háromnapnyi moslék. 

Kávéból sem telik, már csak az olcsóra.

Zakatol a szívem, mintha lelket mosnék.

Elég tiszta lett, de mégsem terítem ki,

csak magamban tartom, megint bennem poshad.

Nincs már rajta zárjegy, nem írta még senki:

vigyázat, az álom életet okozhat.