„Ahhoz, hogy az ember ne váljék tömegemberré, egy lélek nélküli csordaállattá, amelyet már csak a pánik és mohóság vezet, tudatosan védekeznie kell a tömegpszichével szemben, mert különben elvész a lelke, amelyet az emberi kapcsolat éltet. Azaz emberi kapcsolataink a lelkünket éltető erő.”
✿ ✿ ✿
„Mint az élet balzsama, olyan a jó barát” Sirák fia könyve 6:5-17
fotó:Dave Stamboulis
"Valahányszor érintkezésbe kerülünk a természettel, tiszták leszünk. A vadak nem piszkosak – csak mi vagyunk azok. A domesztikált állatok piszkosak, de a vadon élő állatok sohasem azok. Az olyan anyag, amely nem a maga helyén van, piszok. A túlságosan sok civilizáció által bepiszkolódott emberek sétálnak egyet az erdőben vagy fürdenek a tengerben. Racionalizálhatják ezt így vagy úgy, de a valóságban lerázzák bilincseiket, és megengedik a természetnek, hogy megérintse őket. Ez megtörténhet belülről is, kívülről is.
Ha az erdőben sétálunk és leheveredünk a fűbe, vagy fürdünk a tengerben, ez kívülről jön; ha lemerülünk a tudattalanba vagy álmok révén kerülünk magunkkal kontaktusba, belülről érint meg bennünket a természet, és ez ugyanaz: a dolgok ismét rendbe jönnek."
Részlet Carl Gustav Jung: Gondolatok a természetről című könyvéből
„A személyiség az élet során a nehezen értelmezhető, sőt
értelmezhetetlen csíraállapotból fejlődik ki, és csak a tetteink alapján
válik láthatóvá, hogy kik is vagyunk.
Olyanok vagyunk, mint a Nap, amely táplálja a földi életet, és
mindenféle szépet, ritkát és rosszat szül; olyanok vagyunk, mint az
anyák akik ismeretlen boldogságot és szenvedést hordoznak a méhükben.
Először nem tudjuk, hogy milyen jó vagy rossz tettek, milyen sors,
milyen jó vagy milyen rossz rejtőzik bennünk; és csak ősszel látszik
majd, hogy milyen volt a tavaszi vetés, és csak este látszik meg
valójában, ami reggel kezdődött.”
Részlet C.G. Jung: A személyiség fejlődés című könyvéből
