Talán tényleg itt a vég,
Ez az út már elporladt,
El kell fordítani arcodat,
S amoda nyomni talpadat.
Talán kár is volt erre jönni,
De ki leszegett fejjel csak egyet lép,
Mire felfogja az időt,
Nem ér el már senkit.
Állni ugyan lehet még,
Talán kapkodva beér kit vársz,
Öt hónap vagy öt év,
Csupán sercegő karcolás.
Reménynek mondaná,
ha tudná bárki is,
Hallgatagság sátra borít,
Az ész gorombán megfenyít:
Pofon kell, neked az való,
Ököl, mi fellök, félre, el.
Csuklód köré fonódva
húz a szakadéktól el.
Pici lábbal lépj ide,
Emeld fel tekinteted,
Csússz már félre, kérlek!
De a válasz: Nem.
