1.
Lúdbőrös az ég - csillagos
Hol a boldogság mostanában?
Ragad a sötét, mint a kosz.
hideg melenget, mint az áram.
Tíz újjam között átcsurog,
mint esték rácsán én, a nappal.
Ha teste nem véd, mint burok,
vadászhálóként sem marasztal.
Hátamhoz nő, (már fásulok)
hordozható kis asztal-éjem.
Összemaszatolt hit-szurok,
szobák mélye nem tart meg mégsem.
Vetődj, vetődj meg éjszakám!
Terülj terülj az éjszakára!
Soká megbírt ez éj magán,
kinek-kinek meglett a kára.
Alaktalan csomó vagyok,
a város horpaszán melenget.
Szemem fárad. A fény dadog,
s mindig mélyebb tárnákba enged.
2.
Hiteget a nap a meleggel.
Előmásznak az éjlakók.
Nem is készül már róluk lista.
Rendőr rángat a létre vissza.
Iszonyodva néznek a jók.
Útszéleken lökdös a nappal.
Tekintet vág közénk
-csak lappal.
Csöndben oszlik a tüntetés.
Immunrendszer lökte ki mindünk.
Másba s másképp hittünk, ha hittünk.
Színes dérként lep a penész.
Lassan feltöltődik a város.
Már minden érintés halálos.
Az ráz, kihez még van közöm.
Semmire való napba kezdtünk.
Egyre átlátszóbb a test a testünk.
Árnyékunk, az is elköszön.
