"S mégis van az egészben valamilyen rejtélyes, megmagyarázhatatlan egyensúly. Néha már azt hiszed, kiborulsz, olyan erővel röpít a magasba és ejt a mélybe - s ez a halálos lengés, mégis öntudatos, csodálatos törvények vigyáznak reád, egy mértani képlet rögzített ábrája vagy... Hinta. Valami tartja, fogja az egészet."
"Már nem szeretek messzire utazni. Már csak bensőségesen szeretek utazni. ..
Most már csak lassan szeretek utazni, nagyon lassan. Nem fontos,
hogy a vonat haladjon, az a fontos, hogy én haladjak. Ez sokkal
nehezebb…
Goethe szerint a megérkezés sem fontos. Csak az utazás fontos, ez a
lebegés, két állapot, az otthon és a végtelen, a meghitt és a veszélyes
között. Júniusban mindig újra utazni kezdek, óvatosan és megfontoltan.
Ez a hónap, mikor a lakás útra kél, mint egy hajó, s lassan halad
életünkkel a szelídebb melegebb égöv felé. Tegnap éjjel még esett,
májusban, valahol , a mi külön Triesztünkben, de reggelre ébredve
észrevesszük, hogy életünk új kikötőbe érkezett. Pitymallatkor partra
szállunk, s szemdörzsölve észleljük, hogy idegen városban kötöttünk ki…"
Márai Sándor - Négy évszak, Június
A kertek megtelnek bazsarózsákkal, s egyszerre olyan súlyos és meleg lesz a világ, mintha megtelt volna egy érzés és felismerés súlyával ; dadogva beszél, mint mindenki, aki ittas egy érzéstől. Ez már nem a szerelem, nem is a nyelvelő és kacér tavasz; ez már az élet, súlyával, illatával, végzetével.
Márai Sándor - Négy évszak, Bazsarózsák
