Az anya

 

 

"Az anya korábban létezik, mint a fiú. Az asszonyság áll az élen, az erő férfiban való megtestesülése csak utána, másodsorban következik. A nő az adott, a férfi a leendő. Kezdettől fogva van a föld, az anyai alapanyag. Belőle ered aztán a látható, teremtett világ, s ebben mutatkozik meg a nemek kettéválása, csak ebben kerül a férfiteremtmény a napvilágra.
Nő és férfi tehát nem egyidejűleg jelenik meg, nem egyenrangú. A nő jár elől, a férfi követi; a nő a korábbi, a férfi, fiúi viszonyban áll vele; a nő az adott. A férfi csak belőle következő.
Egyszóval: a nő először anyaként áll előttünk, a férfi először fiúként. Az aranybarázdából vájják elő egy szép napon. A Föld anyai tulajdonsága talajból feltörő növényben lesz látható." 

(A filozófus-művészettörténész Bachofen ír így kutatásainak eredményéről Falvay Károly kötetében 22.oldal)

Kép: Chartres-i templom rózsaablaka

Rékasy Ildikó -Anyám

Mellettem ülsz, ha ébredek.
Szemed fölöttem mosolyog.
Széthajtod hajad lombját,
kivillan szelíd homlokod.

Messziről úszik be arcod:
egy óceánnyi múlt mögül.
Még csaknem fiatal vagy.
Pár kis sugár szemed körül.

De nem jöttél el tegnap.
Ma is nélküled telt a nap.
Behúzza függönyét az éj,
s nem hívtalak, nem vártalak.

Elsüllyedsz lassan bennem?
Arcod vonásaimban él.
Megrebben számon a neved:
egy gyors fohász a holtakért.