Nadányi Zoltán - Nem szeretsz

 

 

Megálltam a télben,

nem éreztem a szélben,

hogy szeretsz.

A holdba néztem éjjel,

de nem jött semmi fényjel,

hogy szeretsz.

A párnám sírva téptem,

nem súgta a sötétben,

hogy szeretsz.

Tudom már, kedves, hallod,

tudom, ha be se vallod,

nem szeretsz. 

 

Nadányi Zoltán - Búcsú

 

El akartál menni,
jöttél elköszönni,
jöttél hírüladni,
nem fogsz többet jönni.

Megraktuk a kályhát,
befüggönyözködtünk,
a búcsú, a búcsú
így kezdődött köztünk.

Nagy dolog a búcsú,
kevés ahhoz egy nap,
másnap is eljöttél,
harmadnap is, tegnap.

Most is szól a csengő,
jöttél elköszönni.
Nem tudsz te elmenni,
csak jönni, csak jönni.

Nadányi Zoltán - Szeretőm

A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente a patak.

Aztán az erdőn jött át, jött vakon
és a ruhája szerteszét szakadt.

Térdig homokban kellett jönni innét,
harisnyáját lehúzta a homok.

Forgószél jött és elvitte az ingét
és a kezéből a liliomot.

Így állt előttem, megmeztelenítve.
Szép síma bőrén átsütött a szíve.