Fázom. Tenyered selymét
horgolják kinn a téli esték,
s néha lehull egy-egy csepp
emlék - s a csend még csendesebb.
Játszom, hogy megtalállak,
hol csillagok húznak rőt fátylat
és vonszolnak vérző szemeket:
látlak...s a csend még csendesebb.
Fájjon...vagy inkább mégsem.
Nem fájhatok Neked én sem.
Mit tehetnél, csak csendben tedd
értem...s csendünk még csendesebb.
