Lefekvés közben átgondolni újra.
Az ájulásban grammra súlyozom –
Amit lehet. Hogy mennyi volt a súlya.
Az is lehet, hogy át se gondolom.
Az alvás szürke nedvessége átmos,
S bár a biztosíték mindennap kiég,
már meg se hat, hogy úgy vagyok magányos,
mint egy kint felejtett, ázó kerti szék.
Csak megszokásból járnak át a dolgok:
Eszembe jut, hogy hűs eső esett.
A sarki bolt, előtte bodzabokrok –
majd annyi még, hogy venni kell tejet.
Aztán a csend, hol én is véget érek.
Az is lehet, hogy át se gondolom –
Itt minden este áznak kerti székek.
Eső ver kint. És bent a pulzusom.
