Ama tündöklő, hosszú fényvonal,
Amit a hold a mély tengerre vet,
Az út az égbe, nézd, hogyan ragyog
A nagy, rejtelmes tengervíz felett.
Mind elpihentek a fehér habok,
Az éj leszállt halk szárnnyal, nesztelen.
Szürkén, csendesen összeolvadott
Az alvó tenger és a végtelen.
A föld, zajával, messze elmaradt,
Suttogva mormol titkosan a víz;
Ó, milyen édes, könnyü volna most
Az útra lépni, mely az égbe visz!
De köztem és a fényes út között,
Mikéntha néma gát terűlne szét,
Nagy, széles árny borong a tengeren,
Titokzatos, örvénylő, mély, sötét!
Szalay Fruzina
Út az égbe
Ama tündöklő, hosszu fényvonal,
Amit a hold a mély tengerre vet,
Az út az égbe, nézd, hogyan ragyog
A nagy, rejtelmes tengervíz felett.
Mind elpihentek a fehér habok,
Az éj leszállt halk szárnnyal, nesztelen.
Szürkén, csendesen összeolvadott
Az alvó tenger és a végtelen.
A föld, zajával, messze elmaradt,
Suttogva mormol titkosan a víz;
Ó, milyen édes, könnyü volna most
Az útra lépni, mely az égbe visz!
De köztem és a fényes út között,
Mikéntha néma gát terűlne szét,
Nagy, széles árny borong a tengeren,
Titokzatos, örvénylő, mély, sötét!
Forrás: www.eternus.hu -
Klasszikus versek
Ama tündöklő, hosszu fényvonal,
Amit a hold a mély tengerre vet,
Az út az égbe, nézd, hogyan ragyog
A nagy, rejtelmes tengervíz felett.
Mind elpihentek a fehér habok,
Az éj leszállt halk szárnnyal, nesztelen.
Szürkén, csendesen összeolvadott
Az alvó tenger és a végtelen.
A föld, zajával, messze elmaradt,
Suttogva mormol titkosan a víz;
Ó, milyen édes, könnyü volna most
Az útra lépni, mely az égbe visz!
De köztem és a fényes út között,
Mikéntha néma gát terűlne szét,
Nagy, széles árny borong a tengeren,
Titokzatos, örvénylő, mély, sötét!
Forrás: www.eternus.hu -
Klasszikus versekv
Szalay Fruzina
Út az égbe
Ama tündöklő, hosszu fényvonal,
Amit a hold a mély tengerre vet,
Az út az égbe, nézd, hogyan ragyog
A nagy, rejtelmes tengervíz felett.
Mind elpihentek a fehér habok,
Az éj leszállt halk szárnnyal, nesztelen.
Szürkén, csendesen összeolvadott
Az alvó tenger és a végtelen.
A föld, zajával, messze elmaradt,
Suttogva mormol titkosan a víz;
Ó, milyen édes, könnyü volna most
Az útra lépni, mely az égbe visz!
De köztem és a fényes út között,
Mikéntha néma gát terűlne szét,
Nagy, széles árny borong a tengeren,
Titokzatos, örvénylő, mély, sötét!
Forrás: www.eternus.hu -
Klasszikus versek
Szalay Fruzina
Út az égbe
Ama tündöklő, hosszu fényvonal,
Amit a hold a mély tengerre vet,
Az út az égbe, nézd, hogyan ragyog
A nagy, rejtelmes tengervíz felett.
Mind elpihentek a fehér habok,
Az éj leszállt halk szárnnyal, nesztelen.
Szürkén, csendesen összeolvadott
Az alvó tenger és a végtelen.
A föld, zajával, messze elmaradt,
Suttogva mormol titkosan a víz;
Ó, milyen édes, könnyü volna most
Az útra lépni, mely az égbe visz!
De köztem és a fényes út között,
Mikéntha néma gát terűlne szét,
Nagy, széles árny borong a tengeren,
Titokzatos, örvénylő, mély, sötét!
Forrás: www.eternus.hu -
Klasszikus versek
Szalay Fruzina
Út az égbe
Ama tündöklő, hosszu fényvonal,
Amit a hold a mély tengerre vet,
Az út az égbe, nézd, hogyan ragyog
A nagy, rejtelmes tengervíz felett.
Mind elpihentek a fehér habok,
Az éj leszállt halk szárnnyal, nesztelen.
Szürkén, csendesen összeolvadott
Az alvó tenger és a végtelen.
A föld, zajával, messze elmaradt,
Suttogva mormol titkosan a víz;
Ó, milyen édes, könnyü volna most
Az útra lépni, mely az égbe visz!
De köztem és a fényes út között,
Mikéntha néma gát terűlne szét,
Nagy, széles árny borong a tengeren,
Titokzatos, örvénylő, mély, sötét!
Forrás: www.eternus.hu -
Klasszikus versek
Szalay Fruzina
Út az égbe
Ama tündöklő, hosszu fényvonal,
Amit a hold a mély tengerre vet,
Az út az égbe, nézd, hogyan ragyog
A nagy, rejtelmes tengervíz felett.
Mind elpihentek a fehér habok,
Az éj leszállt halk szárnnyal, nesztelen.
Szürkén, csendesen összeolvadott
Az alvó tenger és a végtelen.
A föld, zajával, messze elmaradt,
Suttogva mormol titkosan a víz;
Ó, milyen édes, könnyü volna most
Az útra lépni, mely az égbe visz!
De köztem és a fényes út között,
Mikéntha néma gát terűlne szét,
Nagy, széles árny borong a tengeren,
Titokzatos, örvénylő, mély, sötét!
Forrás: www.eternus.hu -
Klasszikus versek
Komjáthy Jenő
El akarok égni
El akarok égni,
Magasba lobbanni,
Magamat még élve
Az égbe ragadni.
Át akarok halni
Magasabb életbe,
Lángolni akarok
Az örök tüzekbe'.
El akarok égni
Gyors, emésztő kéjjel
S összeölelkezni
A szép istenséggel.
Arcán ittasodni,
Szép ölébe hullni,
Tündöklő keblére
Akarok borulni.
Mindenné omolni,
Semmiségbe dűlni,
Szét akarok esni
S megint összegyűlni.
Örökké hamvadni
És örökké égni,
Haldoklani folyvást,
S mindörökké élni!
Forrás: www.eternus.hu -
Klasszikus versek
Komjáthy Jenő
El akarok égni
El akarok égni,
Magasba lobbanni,
Magamat még élve
Az égbe ragadni.
Át akarok halni
Magasabb életbe,
Lángolni akarok
Az örök tüzekbe'.
El akarok égni
Gyors, emésztő kéjjel
S összeölelkezni
A szép istenséggel.
Arcán ittasodni,
Szép ölébe hullni,
Tündöklő keblére
Akarok borulni.
Mindenné omolni,
Semmiségbe dűlni,
Szét akarok esni
S megint összegyűlni.
Örökké hamvadni
És örökké égni,
Haldoklani folyvást,
S mindörökké élni!
Forrás: www.eternus.hu -
Klasszikus versek
Komjáthy Jenő
El akarok égni
El akarok égni,
Magasba lobbanni,
Magamat még élve
Az égbe ragadni.
Át akarok halni
Magasabb életbe,
Lángolni akarok
Az örök tüzekbe'.
El akarok égni
Gyors, emésztő kéjjel
S összeölelkezni
A szép istenséggel.
Arcán ittasodni,
Szép ölébe hullni,
Tündöklő keblére
Akarok borulni.
Mindenné omolni,
Semmiségbe dűlni,
Szét akarok esni
S megint összegyűlni.
Örökké hamvadni
És örökké égni,
Haldoklani folyvást,
S mindörökké élni!
Forrás: www.eternus.hu -
Klasszikus versek
