Dsida Jenõ - Út a Kálváriára

Reszkető, enyhe fény sugárzik.
Egy felhő lassudan megyen.
A lélek fáj, a fény sugárzik.
Valaki ballag a hegyen,
hűs homlokáról fény sugárzik
s szemét lehúnyja: - úgy legyen!

Elszállt szerelem illatától
kövér és fűszeres a lég.
Halott szerelem illatából
soha, de sohasem elég.
Bomló szerelem illatából
sejti a szív, hogy itt a vég.

A seb szép csöndesen begyógyult,
- ó, angyalok bús, kék szeme! -
a seb már nem sajog, begyógyult,
- ó, halkan búgó, mély zene! -
a seb már régesrég begyógyult
és mintha mégis vérzene.

Valaki lépked, felfelé tart.
Bozót közt víg madársereg.
Valaki lassan felfelé tart.
Tövisről vérharmat csepeg.
Valaki fel, a csúcs felé tart,
hogy önmagát feszitse meg

Gágyor Péter Imre - Nádszál

Herceg

ha eltörne minden nádszál
mivel írnál
a szélben csak ingadoznál
ha eltörne minden nádszál
a szélnek mit susognál
húsvét napján
a tóparton árván
a néma kútnál
csak rettegnéd a csendet
mikor nincsenek remények
hová raknának fészket
a madarak és hol énekelnének
a hajnalnak a tavaszi szélnek
honnan jönnének
az árnyak és fények

hová bújnál

az első suta csóknál
merre csavarognál
ha eltörne minden nádszál
a ringó mólónál
az est oly sóvár
és integet a nádszál

Kép - Ghyczy György