járdára leejtett nyalóka a hold,
pálcikáján bogár,
megy rá a holdra beleragadni.
simára nyalt kráterei a szádban,
tejút nyáladon a világminden,
mert minden líra és biokémia.
szóval, rohanok
az állomásra, és rálépek egy elejtett nyalókára,
a restiben megiszom két jégert,
és rossz vágányon állok.
találkozom valakivel.
aki mesél nekem,
(egy szamárról, egy erdőről, spanyolországról.)
nézem őt, hogy milyen szabad,
nézem, hová tűnik el az én időm,
(és hol vagy te benne. sehol.)
a vonat elindul, felszállunk mind végül,
akik rossz helyen álltunk.
és az a valaki félúton leszáll,
megölel, nézek utána, és érzem,
valami fontos kezd múlni belőlem.
