Értelmezés

 

"…a világ dolgai nem csak vannak, léteznek, hanem jelentenek is valamit, van értelmük, rezgést váltanak ki bennünk, amit néha elsőre nem igazán értünk…
Amikor jelképes értelemben látjuk az életet, akkor az érzelmi részvétel és az értelem a fontos. A világ ekkor nem csak úgy van, hanem kapcsolatba lépünk vele és jelentést adunk neki. Nem csak a külvilág létezik, hanem a belső világ is – és a kettő kölcsönhatásban áll egymással….

A jelképben a világ beszél hozzánk, minden alakjában, ami valaha volt…..

A hétköznapokban átélt jelentős tapasztalatokat is szemlélhetjük jelképes vonatkozásban. Sokszor önkéntelenül is ezt tesszük: ha félholdat látunk, vannak, akiknek Mathias Claudius Esti dala jut eszükbe róla: 

Látjátok ott a holdat? Felét bár árny takarja, mégis kerek és szép.

Ha jelképként értelmezzük a világot és azt, ami velünk történik, akkor rezonanciában vagyunk a világgal. Összekapcsolódunk azzal a kérdéssel, hogy mit látunk benne, de azokkal is, hogy mit jelentenek a tapasztalatok a saját életünkre nézve, vajon létfontosságúak-e, vajon általuk jobban megértjük-e magunkat vagy adnak-e biztonságot az életben?

 

Részlet: Verena Kast: A léleknek idő kell

Fotó

Vers

 

A lélek nyelve a versben

A versek a maguk tömör nyelvezetében újfajta módon kötik össze egymással a hétköznapi szavakat: befelé irányítják a pillantást, vágyakat képesek feltárni és eddig elnyomott érzelmeket elevenítenek meg. Ulla Hahn ezt írja:
„A szórakoztatóipar az embertől el, kifelé irányítja a tekintetet. Arra szolgál, hogy szétszórja az embert. A vers befelé fordítja a pillantást. Egy vershez egy egész, összeszedett emberre van szükség. Magába szállhat, szünetet tarthat.”
Juan Ramon Ramirez (Jiménez valószínűleg elírás történt) verssorai jól példázzák, hogyan alakul ki a rezonancia:

A mai bőség
a holnap virágzó ága.
A lelkem visszaadja a világot a világnak,
ahogyan azt a lelkem látja. 

 

Fotó: Olaf Bathke

Belső figyelem

 

„…De mi van akkor, amikor csak egy apró kellemetlenséget érzékelünk legbelül? Túllépünk rajta vagy időt szánunk arra, hogy odafigyeljünk rá, érzékeljük az állapotunkat, hagyjuk szárnyalni a fantáziánkat vele kapcsolatban? Talán ez alkalommal kevésbé a félelem, inkább a szégyen okozza a gondot. Minél differenciáltabban tanuljuk meg felfogni, és érzésekké alakítani az érzelmeinket, az emócióinkat, annál jobban tudjuk kezelni saját magunkat és másokat is egy-egy szociális helyzetben. ”*

❇ ❇ ❇ ❇ ❇

„A betegség nem véletlen az úton, hanem maga az út, amelyben az ember a teljesség felé közelít. Mennél tudatosabban szemléljük ezt az utat, annál inkább betölti célját. ”**

fotó: Beckie Jane Brown

 

Részlet: *Verena Kast: A léleknek idő kell és

**Thorwald Dethlefsen – Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez · 

Fotó: Beckie Jane Brown

 

Május - Ígéret hava

 

Május elseje – Ígéret hava

A Mindenség szentséges nászának ősi ünnepe.

A májusi természet színeivel, illatával, hangjaival, gyors változásaival, mozgásával elkápráztatja az embert. Csábítása révén mindent elkövet, hogy a „misterium conjunctions”, vagyis a misztikus egyesülés létrejöhessen.
„A Szent Menyegzőben egy isten és egy istennő talál egymásra, és amikor egyesülnek a szerelemben, egyesül az Ég és a Föld is. Ennek az egyesülésnek a szimbóluma, hogy kizöldül a természet, új erőre kap az élet, kitavaszodik.” (Verena Kast) 

A két minőségből új születik.
A természetben ég és föld násza zajlik, a férfi és a női minőség egyaránt érvényesül. Az emberi lélekben a szerelem érzése kapcsolódik a májushoz. Az időszak tanítása:
egyesülés-szétválás egymásba öltése a fejlődés útja. 

Részlet: Antalfai Márta: Alkotás és kibontakozás

 

 

Empátia

 

 

 

„Minél több történetet ismerünk meg az olvasás által, annál több rálátásunk van az emberi életre és az emberi cselekvésmódokra, annál több választási lehetőségünk van a saját életünkre nézve, és persze annál több lehetőségünk arra, hogy beleérezzük magunkat más helyzetébe. Röviden: empatikusak vagyunk. Ennek az az első feltétele, hogy úgy éljük meg a történeteket, hogy azonosulni is tudjunk velük. Ehhez is időre van szükség.”

 

Verena Kast: A léleknek idő kell

Rezonancia

„Amikor szerelmesek vagyunk, igazán akkor értjük meg, mit jelent rezonanciában lenni egy másik emberrel, együtt rezegni vele. Mindent felfogunk a másikból, érdekes lesz számunkra, mindenre választ találunk, nem csak abban, amit átélünk, hanem a kifejezésekben is. Ez a boldogító érzés, hogy tetszünk egymásnak, a mély együtt rezgés egy másik emberrel ugyanazokkal az érzelmekkel – legalábbis így éljük meg – jelenti azt az állapotot, hogy szerelmesek vagyunk, és ez adja azt az érzést, hogy egyek vagyunk a másikkal – és ez az "egynek lenni” érzés az egész világra is kiterjed. Ilyenkor az egész világot át tudnánk ölelni. Ez tulajdonképpen egy misztikus állapot. (…)
Ha két ember között, akik ráhangolódtak egymásra, tartós a kapcsolat, akkor ebből az állandó együtt-rezonálásból egy kapcsolatén jön létre."

 Verena Kast: A léleknek idő kell

Lassulás

"…szeretem, amikor valami hosszan tart. Leginkább azt, ami tartós és mégis változik, mint a tenger: mindig ugyanaz és mégis mindig más. Ugyanazok a hullámok , ugyanaz a víz – de a fénnyel és az időjárással együtt mindig más arcát mutatja, újra és újra egy más köntösben láthatom. Szeretem a ritmusokat a zenében, az életben – akkor is, ha mindig ugyanaz ismétlődik. Mindkettő fontos számomra, a változás is és az állandóság is. Ám úgy tűnik, most pont a tartósság van veszélyben(…) mindig minden egyre gyorsabb lesz(…)
A felgyorsulással együtt ott van az egyre nagyobb hatékonyság iránti igény mind külső, mind a belső világban(..)
Pszichésen is gyorsan meg kell birkóznunk a különféle zavarokkal. Emellett úgy tűnik, fennáll a veszélye annak, hogy a kedélyességgel együtt a lelkület is az élet peremére szorul.(…)
Folyamatosan újra meg kell keresnünk saját belső világunk szükségletei és a külvilág követelményei közötti egyensúlyt…

 

Részlet Verena Kast - A léleknek idő kell című könyvéből

Festmény: Monet-Tavirózsák