Vers

 

A lélek nyelve a versben

A versek a maguk tömör nyelvezetében újfajta módon kötik össze egymással a hétköznapi szavakat: befelé irányítják a pillantást, vágyakat képesek feltárni és eddig elnyomott érzelmeket elevenítenek meg. Ulla Hahn ezt írja:
„A szórakoztatóipar az embertől el, kifelé irányítja a tekintetet. Arra szolgál, hogy szétszórja az embert. A vers befelé fordítja a pillantást. Egy vershez egy egész, összeszedett emberre van szükség. Magába szállhat, szünetet tarthat.”
Juan Ramon Ramirez (Jiménez valószínűleg elírás történt) verssorai jól példázzák, hogyan alakul ki a rezonancia:

A mai bőség
a holnap virágzó ága.
A lelkem visszaadja a világot a világnak,
ahogyan azt a lelkem látja. 

 

Fotó: Olaf Bathke