Kellettek ezek a kósza, zűrös, istentelen napok is,
kellettek hiába. Különben az angyalok nem küldték volna,
megszámlálhatatlan, mégis számos dolgaik közül egyébként
kicsúsztak volna eme napok, melyekkel nekem annyi fájdalmat
okoztak. Fel kell dolgoznom e napokat magányosan, azonban
nem tüntethetem el őket egészen. Tűzzománcként arcomra égnek,
csak más, embernek tetsző mutatványokkal majd halványítom
őket. Egyre kevésbé foglalkozom embernek tetsző feladatokkal
másrészt. Mégis itt vagyok még, s így kegyetlenül megnehezí-
tik az egészet. Nehéz úgy, hogy az angyalok csak ritkán jön-
nek, ritkán simítják meg embernek tetsző arcomat hiába. Bár,
s pedig noha az arc felpuhul, boka megdagad, édes, édes an-
gyalok. Bőrömön csillog a kánikula.
