állt senki, de kinyílt mindig újra.
Azt kellett hinnem, kinyitják.
Mint aki kellemetlen kötelességének
tesz eleget (óvja magát),
minden meggyőződés nélkül, felsőbb
utasításra csaknem, húzva az időt,
kelletlen fölálltam, az ajtóhoz
lépve a teljes, figyelő némaságban
a hátamat lapjának vetettem szorosan,
de egy résen szürke fejek gurultak be
(kitiltott gondolataim rólad).
