"- Most választanod kell: a lányt viszed vagy rózsáid magjait? –
kérdezte Csonkabég a budai várfalon Gül Babát, aki erre elkomorult.
– Lányod maga a kifejlett rózsa, maga az illat. Itt van, és már
tűnik is tova. A tünékenyt próbálom megragadni. Már éppen kezemben
lenne, de máris elillan.
– És a rózsamagok? Odahagynád őket érte?
– A rózsamagok csupa lehetőség, csupa álom. Lopva-loptam őket száz
országon, ezer életen át. Minden rózsa más, minden rózsa új reménység,
hogy az illatot örökre megragadhatom, soha tovatűnőn, soha el nem
illanón – szólt Gül Baba, és közben nagy robbanás rázta meg a Piros
Almát.
– Nagytiszteletű Gül Baba én csak harcos vagyok, csak katona. Lányom
az én egyetlen rózsám. Mit akarsz mondani válaszoddal? Mented a magot
vagy mented a lányt?
– Nem menthetem a hervadást, csak menthetem a jövőt. Nem menthetem a
múlandót, csak menthetem, ami örök. Bocsáss meg nekem, dicső harcos,
nagy Csonkabég. -Csonkabég ekkor megölelte barátját, és eltűnt a
harcban, ő pedig a kert felé futott. "
Részlet Weiner Sennyey Tibor - Gül baba könyvéből - 7.rózsamag,
