Magamtól féltem eleitől fogva
magamtól
és soha senki mástól
a magamba való szörnyű némulástól
mikor már nem beszélek
csak hallgatok
bámulok
és nézek magam elé
néha még hallgatom
mások fecsegését
s nincs szavam
egyetlen árva közbe-kérdés
nem kívánkozik számra
sem panasz
se sértés
mi egyetlen súlyos szóval
is elkövethető
de utána meg a szörnyű érzés…!
hogy lám gyönge voltál
s ez is szófecsérlés!
…………………
Uram – bár rendesen vakulgatok –
kegyelmedből talán marad belül
a látás
s kívül – ha így akarod –
a kegyetlen nézés
