Illyés Gyula - Szerelem

Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam
szerelmedbe és úgy sodortatom magam.
Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten
rámront az izmos szél, birkózni kezd velem.

Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és
aki köré a bor egy régi nyárt igéz,
nem állanék meg, ha tekintetemtől e
hófedte hársfasor rügyezni kezdene.

Járok habok gyanánt futó finom havon,
mint egy tűnt lét felé s föl-fölszippantgatom
egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát,
két kezemen maradt szerelmed illatát.

Radnóti Miklós - Áhitat

 

Kedves, miért is játszom boszorkányos
ékes szavakkal, amikor szomorúbb
vagyok a fűznél, büszkébb a fenyőnél
és szőkébb a vasárnap délelőttnél.

Amikor ősszel, ha haloványan csillog
a napfény, egyszerű szavakkal hódolok
néked és szeretlek, ahogyan csak a fűz
szeretheti a bágyadt folyót.

Színes miseruhát hoznak az alkonyok, hogy
imádkozzak hozzád egyszerű, szomorú
szavakkal, melyek néha bennem születnek
és nem marad utánuk semmi.

Szomorúbb vagyok a parti fűznél
és szép szavakkal szeretlek mégis
pedig te szebb vagy a százszorszépnél
és az egyszerűbbnél is egyszerűbb.

Garai Gábor - Veled vagyok

Érzed, ha gondod, bánatod van
szólok hozzád, veled vagyok;
mint én is meghallom bajomban
hozzám szivárgó sóhajod?!


Nélküled élni nem tudok már;
lásd, ha távol vagy, ha közel
- édes bájad körül-lobog bár -
keserű mámorod ölel.


Kik összeforrottunk a bajban,
tilosban (s bűnben - mondanák
a szentek!), megleljük-e majdan
a közös kegyelem szavát?


Megleljük-e? Veled keresném
étlen is ítéletnapig!
Míg ránkgyújtja e képtelen fény
hűségünk gyémántholdjait.

Kiss Judit Ágnes - Szerelem, utoljára

A szerelem majd egyszer elmúlik,
a rabszolgának is díszére váló
alázat és a vele együtt járó
szenvedés. A lázat, ami ágynak
döntött, s dacolt hideg borogatással,
csillapítókkal, esténként sem érzed,
s a nemtörődöm rándításra eddig
merev vállízület lazulni kezd.


Lábujjhegyen, reggel, hogy fel ne ébreszd,
nem óvakodsz ki feltenni a kávét,
ha késve jön, nem bámulod az órát,
és nem fülelsz féltékenyen, kivel
beszél, ha hívják, s este nem sietsz
haza, ha másik férfi mosolyog rád.

Így minden könnyű, minden kellemes,
nincs miért sírnod, gyomrodból a görcs
felszívódik, s a kiszolgáltatott vágy
leszárad rólad, akár a szemölcs.

Amit feladtál érte, visszaszerzed
apránként, s többet vissza már nem sírod
azt az eszetlen összeolvadást,
óvod magad, mint fényüket a termek,
tudod, hol kezdődsz, tudod, hol van véged,
s a napról napra növő ürességet
csak valami más számlájára írod.

Kiss Judit Ágnes – Vándorlók dala

mint sérült hajótestbe
a sós víz a léken át,
úgy zúdul bőröm alá
minden reggel a világ.

Délután van, mire a sok rést
a közöny rongyai betömik.
Álmodom békés kikötőt,
és reggel indulok megint.

József Attila - Várlak

Egyre várlak. Harmatos a gyep.
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketek is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beleolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.

Weöres Sándor - A társ

Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts belőle
lángvirágot,
s aki a földön
mellén viseli
és hevét kibírja,
ő a párod.