„Ahhoz, hogy az ember ne váljék tömegemberré, egy lélek nélküli csordaállattá, amelyet már csak a pánik és mohóság vezet, tudatosan védekeznie kell a tömegpszichével szemben, mert különben elvész a lelke, amelyet az emberi kapcsolat éltet. Azaz emberi kapcsolataink a lelkünket éltető erő.”
✿ ✿ ✿
„Mint az élet balzsama, olyan a jó barát” Sirák fia könyve 6:5-17
fotó:Dave Stamboulis
Május elseje – Ígéret hava
A Mindenség szentséges nászának ősi ünnepe.
A májusi természet színeivel, illatával, hangjaival, gyors
változásaival, mozgásával elkápráztatja az embert. Csábítása révén
mindent elkövet, hogy a „misterium conjunctions”, vagyis a misztikus
egyesülés létrejöhessen.
„A Szent Menyegzőben egy isten és egy istennő talál egymásra, és
amikor egyesülnek a szerelemben, egyesül az Ég és a Föld is. Ennek az
egyesülésnek a szimbóluma, hogy kizöldül a természet, új erőre kap az
élet, kitavaszodik.” (Verena Kast)
A két minőségből új születik.
A természetben ég és föld násza zajlik, a férfi és a női minőség
egyaránt érvényesül. Az emberi lélekben a szerelem érzése kapcsolódik a
májushoz. Az időszak tanítása:
egyesülés-szétválás egymásba öltése a fejlődés útja.
Részlet: Antalfai Márta: Alkotás és kibontakozás
“A virágot a lélek szedi. A virág az egyetlen kép a földön, amiben a lélek önmagára ismer. Gyökerem a sötétben van, s a fény felé növök………. Hogy a virág lénye mi, nem tudom és nem fogom megtudni talán soha. De amikor virágot szedek tudom, hogy virággá változom és ez olyan mintha lelkem felszívná testemet, anyagtalan illattá és szépséggé válnék…. Virágot szedni annyi mint virágozni, s ez annyi, mint átmenni egy kapun az ismeretlenbe.”
Részlet: Hamvas Béla: Babérligetkönyv
„NE CSODÁLKOZZ, HA MÁST NEM NÉZEK SOHASEM: NAPOMRA VETEM CSAK FOLYTON TEKINTETEM.”
ANGELUS SILESIUS
„A kikelet felfoghatatlan varázslat, amely alól senki nem vonhatja ki magát; a nagy ébredés ideje ez. (…). A rakoncátlan tavaszi szél messzire kergeti a téli sötétséget, s világosságot fúj szerteszét. A tetszhalott természet a napfény első csókjától feleszmél, sápadt arca halvány pírt kap, és bátortalanul ébredezik. Télen megfagyott és beszűkült erei kiengednek, meglassult vérkeringése felpezsdül, és minden mozgásba lendül. Áradnak a vizek, duzzadnak a rügyek, harsognak a színek. Az addig hűvös, szenvtelen levegőt illatok izgatják, a csöndet hangok tarkítják. A világ szíve meglágyul és felmelegszik, s a fagyott, merev föld is oldódni kezd, és ölében már új élet bizsereg.”
Harmati Minka – A nap gyermekei (részlet)
Kép: Virágszedő Flora istennő. Római falfreskó (1. század körül)
„Minél több történetet ismerünk meg az olvasás által, annál több rálátásunk van az emberi életre és az emberi cselekvésmódokra, annál több választási lehetőségünk van a saját életünkre nézve, és persze annál több lehetőségünk arra, hogy beleérezzük magunkat más helyzetébe. Röviden: empatikusak vagyunk. Ennek az az első feltétele, hogy úgy éljük meg a történeteket, hogy azonosulni is tudjunk velük. Ehhez is időre van szükség.”
Verena Kast: A léleknek idő kell
„Vannak órák, mikor a dolgok levetik álarcaikat, mikor a szögletek letompulnak, s a sebek észrevétlenül begyógyulnak a csöndben.”
„Amikor szerelmesek vagyunk, igazán akkor értjük
meg, mit jelent rezonanciában lenni egy másik emberrel, együtt rezegni
vele. Mindent felfogunk a másikból, érdekes lesz számunkra, mindenre
választ találunk, nem csak abban, amit átélünk, hanem a kifejezésekben
is. Ez a boldogító érzés, hogy tetszünk egymásnak, a mély együtt rezgés
egy másik emberrel ugyanazokkal az érzelmekkel – legalábbis így éljük
meg – jelenti azt az állapotot, hogy szerelmesek vagyunk, és ez adja azt
az érzést, hogy egyek vagyunk a másikkal – és ez az "egynek lenni”
érzés az egész világra is kiterjed. Ilyenkor az egész világot át tudnánk
ölelni. Ez tulajdonképpen egy misztikus állapot. (…)
Ha két ember között, akik ráhangolódtak egymásra, tartós a
kapcsolat, akkor ebből az állandó együtt-rezonálásból egy kapcsolatén
jön létre."
