Áldozócsütörtök

 

"Áldozó csütörtökön, s holdudvarában szinte hallható a növekedés: fecseg, locsog, cserfel a fa, a fű, a határ, a bogár, a madár az ember; nyüzsög, nyüstöl a mindenek vér-kedve, s a nagy akarás a küzdelmet, a verekedést is hozza. Ki ki akaratlanul is árnyékot ad a lustábban nyújtózkodónak, elnyomja-lopja életét .
A Fönt leköltözik, e verekedésében is kamaszos szűzi óhajtásba a Paradicsom valós a földi tereken: együtt van itt aki még zsenge alig-növény, azzal, aki már virágzó csupapompa, s némelyek érett gyümölcsüket kínálják már…"

 

Részlet: Molnár V. József: Kalendárium

Fotó: Harmath Beáta 

Madarak és fák - Május 10.

 

"S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (…)
Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor. (…)
Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam.
És akkor a csöndes estén,
Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál."

Részlet Wass Alberttől 

 

 

Belső figyelem

 

„…De mi van akkor, amikor csak egy apró kellemetlenséget érzékelünk legbelül? Túllépünk rajta vagy időt szánunk arra, hogy odafigyeljünk rá, érzékeljük az állapotunkat, hagyjuk szárnyalni a fantáziánkat vele kapcsolatban? Talán ez alkalommal kevésbé a félelem, inkább a szégyen okozza a gondot. Minél differenciáltabban tanuljuk meg felfogni, és érzésekké alakítani az érzelmeinket, az emócióinkat, annál jobban tudjuk kezelni saját magunkat és másokat is egy-egy szociális helyzetben. ”*

❇ ❇ ❇ ❇ ❇

„A betegség nem véletlen az úton, hanem maga az út, amelyben az ember a teljesség felé közelít. Mennél tudatosabban szemléljük ezt az utat, annál inkább betölti célját. ”**

fotó: Beckie Jane Brown

 

Részlet: *Verena Kast: A léleknek idő kell és

**Thorwald Dethlefsen – Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez · 

Fotó: Beckie Jane Brown

 

Emberi kapcsolataink

 

„Ahhoz, hogy az ember ne váljék tömegemberré, egy lélek nélküli csordaállattá, amelyet már csak a pánik és mohóság vezet, tudatosan védekeznie kell a tömegpszichével szemben, mert különben elvész a lelke, amelyet az emberi kapcsolat éltet. Azaz emberi kapcsolataink a lelkünket éltető erő.” 

✿ ✿ ✿ 

„Mint az élet balzsama, olyan a jó barát” Sirák fia könyve 6:5-17

 

 
fotó:Dave Stamboulis

Május - Ígéret hava

 

Május elseje – Ígéret hava

A Mindenség szentséges nászának ősi ünnepe.

A májusi természet színeivel, illatával, hangjaival, gyors változásaival, mozgásával elkápráztatja az embert. Csábítása révén mindent elkövet, hogy a „misterium conjunctions”, vagyis a misztikus egyesülés létrejöhessen.
„A Szent Menyegzőben egy isten és egy istennő talál egymásra, és amikor egyesülnek a szerelemben, egyesül az Ég és a Föld is. Ennek az egyesülésnek a szimbóluma, hogy kizöldül a természet, új erőre kap az élet, kitavaszodik.” (Verena Kast) 

A két minőségből új születik.
A természetben ég és föld násza zajlik, a férfi és a női minőség egyaránt érvényesül. Az emberi lélekben a szerelem érzése kapcsolódik a májushoz. Az időszak tanítása:
egyesülés-szétválás egymásba öltése a fejlődés útja. 

Részlet: Antalfai Márta: Alkotás és kibontakozás

 

 

Virágot szedni

 

 “A virágot a lélek szedi. A virág az egyetlen kép a földön, amiben a lélek önmagára ismer. Gyökerem a sötétben van, s a fény felé növök………. Hogy a virág lénye mi, nem tudom és nem fogom megtudni talán soha. De amikor virágot szedek tudom, hogy virággá változom és ez olyan mintha lelkem felszívná testemet, anyagtalan illattá és szépséggé válnék…. Virágot szedni annyi mint virágozni, s ez annyi, mint átmenni egy kapun az ismeretlenbe.” 

Részlet: Hamvas Béla: Babérligetkönyv

Fotó

Kikelet

 

„NE CSODÁLKOZZ, HA MÁST NEM NÉZEK SOHASEM: NAPOMRA VETEM CSAK FOLYTON TEKINTETEM.”
ANGELUS SILESIUS

„A kikelet felfoghatatlan varázslat, amely alól senki nem vonhatja ki magát; a nagy ébredés ideje ez. (…). A rakoncátlan tavaszi szél messzire kergeti a téli sötétséget, s világosságot fúj szerteszét. A tetszhalott természet a napfény első csókjától feleszmél, sápadt arca halvány pírt kap, és bátortalanul ébredezik. Télen megfagyott és beszűkült erei kiengednek, meglassult vérkeringése felpezsdül, és minden mozgásba lendül. Áradnak a vizek, duzzadnak a rügyek, harsognak a színek. Az addig hűvös, szenvtelen levegőt illatok izgatják, a csöndet hangok tarkítják. A világ szíve meglágyul és felmelegszik, s a fagyott, merev föld is oldódni kezd, és ölében már új élet bizsereg.” 

Harmati Minka – A nap gyermekei (részlet) 

 

Kép: Virágszedő Flora istennő. Római falfreskó (1. század körül)