A fehér ló - mese ismeretlen szerző tollából

 

 

 

A fehér ló

Élt egy idős szegény ember egy kis faluban. Volt egy szép fehér lova. Olyan szép volt az a ló, hogy még a király is megirigyelte és nagy vagyont ajánlott érte. De az öreg nem adta el.
Egy nap a ló megszökött. Az egész falu összejött és az emberek azt mondták: Milyen buta vagy te öreg ember, mit mondtunk neked?
Add el azt a lovat. Mi tudtuk, hogy ez fog történni, jobb lett volna eladni. Micsoda szerencsétlenség! Az öreg azt mondta: lehet,hogy így van, de az is lehet, hogy nem. Miért kell rögtön ítélkezni? Mondjátok azt, ami van. A ló nincs az istállóban. Ez tény. A többi csak vélemény.
Hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség nem tudom, mert nem tudom, hogy mi történik majd ezután.
Az emberek kinevették az öreget.
Két hét elmúlt és a ló visszatért. Nem lopták el, elkószált és 12 vad lovat hozott magával. Megint összejött a falu és az emberek azt mondták: Milyen igazad volt öreg, mégis nagy szerencse volt, hogy a lovad eltűnt. Az öreg azt mondta: lehet,hogy így van, de az is lehet, hogy nem.
Miért kell rögtön ítélkezni? Mondjátok azt ami van. A ló visszatért. Ez tény. Ha egyetlen egy szót olvastok el egy könyvben , hogyan tudnátok az egész könyvet megítélni?
Az emberek értetlenül hallgattak.
Az öregnek volt egy fia. A fiú elkezdte betörni a vad lovakat. Egy hét múlva leesett a lóról és eltörte a lábát. Megint összegyűltek az emberek és véleményt mondtak. Micsoda szerencsétlenség! Kitörte a lábát a fiad és most még neked sem tud segíteni. Az öreg azt mondta: lehet, hogy így van, de az is lehet , hogy nem. Miért kell rögtön ítélkezni? Mondjátok azt ami van. A fiam kitörte a lábát. Senki sem tudhatja, hogy ez egy szerencse vagy szerencsétlenség.
Az emberek csodálkoztak az öreg kijelentésén.
Nemsokára háború tört ki. A fiúkat besorozták katonának, az öreg fia pedig otthon maradt a törött lába miatt. Az emberek sírtak fiaikért és eljöttek az öreghez és azt mondták: Milyen igazad volt öreg, mégis nagy szerencse, hogy a fiad kitörte a lábát. Így legalább megmaradt az élete. Lehet, hogy így van, de az is lehet , hogy nem. Nem hagyjátok abba az ítélkezést? Isten tudja csupán, hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség.

Ismeretlen szerző

Benned aluszik a Nap

Nyárból az őszbe...

Augusztus- 

"A Nap túl a csúcson, az esztendőkörös delelő ponton, megérezvén, hogy égi pályáján lefelé kell már araszolnia, megérezvén a majdani halált, miképpen az ember, különösen a férfi nép,  amikor már túl van élete delén - tombolni kezd... Fényes, királyi korona ereje, fehér-arany tüze már - már a pusztulást hozza az általa teremtett, nevelt, növelt életre...A Nap tüze, lándzsa - haragja tövét szakítja a növények, füvek, virágok termékeny sokaságának..."

(Molnár V. József)

"A hónap archetípusa az Oroszlán, bolygója a Nap, domináló eleme a tűz. Az aktivitás, a szenvedélyesség, a hatalom szimbóluma. Az augusztusi tűznél a kreatív erők, az akarat és az önérvényesítés mellett megjelenik az indulat, a harag és a hatalmi megszállottság. A spirituális fejlődés során egyesíteni kell az ellenkező minőségeket, mivel csak az elmozdulás, a változás, a vele sokszor együtt járó fájdalomérzésen keresztül tudunk fejlődni."

(Antalfai Márta)

Augusztusban ott van az indulat, az indulás.

Szeptember-

"Az őszi kezdés jelentősége abban áll, hogy az ősz a legalkalmasabb évszak arra, hogy számba vegyük az év lelki terméseit, az élet gyümölcseit, az év ajándékát; mi az ami megérett vagy már túl érett bennünk; mi az, amit tovább szeretnénk vinni, s milyen már halott dolgokat cipelünk magunkkal.  Az őszi nagytakarítás, az el- és leválás átélése,  a búcsúzás, az elengedés teremthet csak bennünk "szabad teret", lehetőséget a belső fény,  új energiák, lehetőségek születésére, s majdan a tavaszi újjászületésre, új élmények befogadására."(Antalfai Márta)

A búzát már learatták, magtárban pihen a gabona. A magban benne alszik a Nap. Benned aluszik a Nap....

https://youtu.be/wIhfU8Woci4

Ótűzoltó -Újtűzgyújtő ünnepén

 

Holnap lesz a nyári napforduló napja. Eleink ilyenkor előző este a régi tüzeket a szertűzhöz vitték, ahol eloltották azt. …

„Pedig bizony itt van az ótűzoltó, újtűzgyújtó ünnep, s olyankor az ifjú leventékre erős hivatal vár.
Az éjszakai csillaghullást az egész vidék népe ébren alvó szemmel lesi kinn a mezőn, s reggel, mikor a Bálványosvár falain megfújják a horkázok a hosszú kürtöket, siet fel minden nép a körül levő helységekből, a pásztorkunyhókból Bálványos alá. Ott van egy sík csapinós hegyoldalban a tűzhalom, ahol apáink áldoztak, ők is oda sietnek. Minden asszony elhozza magával a tűzhelyén tegnapról megmaradt parazsat fazékban, a férfiak száraz rőzsekötegeket, a lányok kilencféle füvet és virágot. Otthon minden tüzet eloltottak, egy égő parázsnak nem szabad maradni a háznál, mert az veszedelmet hozna.
A várból az első hajnalhasadásra lejönnek a hatalmasak a tűzhalomhoz. A rabonbán fiaival, a táltos, a horkáz, a gyula, a billogos, a perestoldó, a garaboncok, a fegyveres vitézekkel. A tűzhalom két oldalán fehér lapos kövek vannak sorba rakva, azokon az öregek telepesznek le, keletről a férfiak, nyugatról az asszonyok.
Ott az asszonyok mind kiürítik a tűzhalomra a fazekaikban hozott parazsat, s azt a gyula, egy illatos füvekből készült pemetével tiszta forrásvizet fecskendezve a tűzre, mind eloltogatja. A tűzoltás alatt nem szabad beszélni. Így kell akkor tenni, mikor az eleven parázs hideg, holt szénné átválik. Mi lenne az emberből, ha isten nem adna több tüzet? Ezen jó elkomorodni! Sok öregasszonynak könny szökik a szemébe, mikor tűzhelye utolsó parazsát kioltani látja: azt az ismerős jó szellemet, aki mindennapi perlekedő társa volt. Mert a tuhudunok a tüzet a pestesben kialudni soha nem engedik. Aki a szomszédba megy kölcsön-kérni tüzet, boszorkányhírbe jut; acéllal, kovával tüzet gerjeszteni keresztyének szokása; a tűzimádónál ez az Isten megcsúfolása volna.
Mikor a tűzoltás áldozatának vége, akkor előhoznak egy nagy fakereket. Annak a küllői kilencféle fából készültek. Ennek a keréknek az agyán egy hosszú kőrisfa rudat tolnak keresztül; ezt kell két szűz legénynek addig dörzsölni a kerék agyán át, míg az meggyulladt tőle, így támad az új tűz.” 

/Jókai Mór - Bálványosvár /

Valami tart

"S mégis van az egészben valamilyen rejtélyes, megmagyarázhatatlan egyensúly. Néha már azt hiszed, kiborulsz,  olyan erővel röpít a magasba és ejt a mélybe - s ez a halálos lengés, mégis öntudatos, csodálatos törvények vigyáznak reád, egy mértani képlet rögzített ábrája vagy... Hinta. Valami tartja, fogja az egészet."

Márai Sándor Négy évszak- Hinta

Kép: Elena Kraft - Summer Swing

Választás

 

"- Most választanod kell: a lányt viszed vagy rózsáid magjait? – kérdezte Csonkabég a budai várfalon Gül Babát, aki erre elkomorult.
– Lányod maga a kifejlett rózsa, maga az illat. Itt van, és már tűnik is tova. A tünékenyt próbálom megragadni. Már éppen kezemben lenne, de máris elillan.
– És a rózsamagok? Odahagynád őket érte?
– A rózsamagok csupa lehetőség, csupa álom. Lopva-loptam őket száz országon, ezer életen át. Minden rózsa más, minden rózsa új reménység, hogy az illatot örökre megragadhatom, soha tovatűnőn, soha el nem illanón – szólt Gül Baba, és közben nagy robbanás rázta meg a Piros Almát.
– Nagytiszteletű Gül Baba én csak harcos vagyok, csak katona. Lányom az én egyetlen rózsám. Mit akarsz mondani válaszoddal? Mented a magot vagy mented a lányt?
– Nem menthetem a hervadást, csak menthetem a jövőt. Nem menthetem a múlandót, csak menthetem, ami örök. Bocsáss meg nekem, dicső harcos, nagy Csonkabég. -Csonkabég ekkor megölelte barátját, és eltűnt a harcban, ő pedig a kert felé futott. "

Részlet Weiner Sennyey Tibor - Gül baba  könyvéből - 7.rózsamag, 

Az anya

 

 

"Az anya korábban létezik, mint a fiú. Az asszonyság áll az élen, az erő férfiban való megtestesülése csak utána, másodsorban következik. A nő az adott, a férfi a leendő. Kezdettől fogva van a föld, az anyai alapanyag. Belőle ered aztán a látható, teremtett világ, s ebben mutatkozik meg a nemek kettéválása, csak ebben kerül a férfiteremtmény a napvilágra.
Nő és férfi tehát nem egyidejűleg jelenik meg, nem egyenrangú. A nő jár elől, a férfi követi; a nő a korábbi, a férfi, fiúi viszonyban áll vele; a nő az adott. A férfi csak belőle következő.
Egyszóval: a nő először anyaként áll előttünk, a férfi először fiúként. Az aranybarázdából vájják elő egy szép napon. A Föld anyai tulajdonsága talajból feltörő növényben lesz látható." 

(A filozófus-művészettörténész Bachofen ír így kutatásainak eredményéről Falvay Károly kötetében 22.oldal)

Kép: Chartres-i templom rózsaablaka

Június- utazás

 

"Már nem szeretek messzire utazni. Már csak bensőségesen szeretek utazni. ..
Most már csak lassan szeretek utazni, nagyon lassan. Nem fontos, hogy a vonat haladjon, az a fontos, hogy én haladjak. Ez sokkal nehezebb…

Goethe szerint a megérkezés sem fontos. Csak az utazás fontos, ez a lebegés, két állapot, az otthon és a végtelen, a meghitt és a veszélyes között. Júniusban mindig újra utazni kezdek, óvatosan és megfontoltan.
Ez a hónap, mikor a lakás útra kél, mint egy hajó, s lassan halad életünkkel a szelídebb melegebb égöv felé. Tegnap éjjel még esett, májusban, valahol , a mi külön Triesztünkben, de reggelre ébredve észrevesszük, hogy életünk új kikötőbe érkezett. Pitymallatkor partra szállunk, s szemdörzsölve észleljük, hogy idegen városban kötöttünk ki…"

 

Márai Sándor - Négy évszak,  Június