2022. április 21., csütörtök

Nietche, Friedrich - Ecce homo

 

Ja! Ich weiß, woher ich stamme!

Ungesättigt gleich der Flamme

Glühe und verzehr' ich mich.

Licht wird Alles, was ich fasse,

Kohle Alles, was ich lasse:

Flamme bin ich sicherlich.


~ * ~ * ~ * ~


Ugy van! Tudom, honnét jöttem!

Telhetetlen láng-gyönyörben

égek, izzok, pusztulok.

Fény lesz mind, amihez érek,

szén, amiből már nem kérek:

úgy van, úgy van, láng vagyok!


Fordította: 




2022. április 9., szombat

Stiller Kriszta: - Hajnalhasadás





Jó reggelt kívánok, folyton, már több éve.
Eddig nem jött össze, csak a holdfény lángolt.
Bezártam az ajtót, nem váltam köddé, de
ahonnan jöttem, az mindig más világ volt.
Szürke még a testem, lassan úgy nyolc óra,
Az asztalon rohad háromnapnyi moslék. 
Kávéból sem telik, már csak az olcsóra.
Zakatol a szívem, mintha lelket mosnék.
Elég tiszta lett, de mégsem terítem ki,
csak magamban tartom, megint bennem poshad.
Nincs már rajta zárjegy, nem írta még senki:
vigyázat, az álom életet okozhat.

2022. február 5., szombat

Áprily Lajos - Túl ötven erdőn

 



Fogy az ösvény, fogy a napfény,
hideg árnyék hull a hegyre.
Áll mögöttem ötven erdő,
ötven évem rengetegje.
Torkomig ver csorba szívem,
tűz a talpam, seb a térdem.
Annyi rémtől megfutottam,
míg a ritkulásig értem.
Seb a szívem, seb az arcom,
vadtövistől vér az ingem.
Aki erdő-járni küldött,
az ha megismerne engem.
Sűrűségen átfutottam,
avarának vért is adtam,
ami bennem fiatal volt,
rohanásban elhullottam.
Szívem szárnya, szemem fénye,
kurjantásos fiú-kedvem,
férfi-sorsom mély zenéje
elveszett a rengetegben.
 
Csudaváró esti lázban
fekszem itt a ritkulásban
meglazulva, szerteesve,
s nincsen, aki megkeresne.
Járna értem, mint a hangya,
mint a Lemminkejnen anyja;
addig járna, felkutatna,
kicsi méhvel írt hozatna,
varázsszókkal összerakna,
úgy siratna, úgy szeretne…
Fekszem itt a szürkületben,
túl a rétnek nagy a csendje.
S zúg mögöttem ötven erdő,
ötven évem rengetegje.

2022. január 23., vasárnap

Dsida Jenő - Ki érti?



 

Szerettem volna adni,
de nem volt: mit. –
Szerettem volna kapni,
de nem volt: kitől.

Szerettem volna enni,
de üres volt a tányér. –
Szerettem volna menni
de nem volt: hová.

Szerettem volna halni,
de a Halál kitért. –
Szerettem volna élni,
de nem volt: miért.

2022. január 22., szombat

Rúmi - Tegnap éjjel...

 


 

Tegnap éjjel ismét fogadalmat tettem,
életedre esküdtem, hogy többé
nem veszem le szemem az arcodról,
s hogyha lesújtasz is rám kardoddal,
nem fordulok el Tőled. 

Nem keresem többé
a gyógyírt senki másnál,
hiszem fájdalmam a Tőled való
elválasztottságból ered.

Ha tűzbe vetnél,
nem volnék igaz ember,
ha csak egy sóhajt is hallatnék.

Porként emelkedtem fel utadról,
és most visszatérek utad porába.



2022. január 9., vasárnap

Nemes Nagy Ágnes - Madár

 


 

Egy madár ül a vállamon,
ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
hogy minden léptem gyötrelem.

Súly, súly rajtam, bénaság,
ellökném, rámakaszkodik,
mint egy tölgyfa a gyökerét
vállamba vájja karmait.

Hallom, fülemnél ott dobog
irtózatos madár-szíve.
Ha elröpülne egy napon,
mostmár eldőlnék nélküle.

 

Kép: Paula Jones art

2021. december 28., kedd

Nagy Gáspár - Magamtól féltem

 

 


 

Magamtól féltem eleitől fogva
magamtól
és soha senki mástól
a magamba való szörnyű némulástól
mikor már nem beszélek
csak hallgatok
bámulok
és nézek magam elé
néha még hallgatom
mások fecsegését
s nincs szavam
egyetlen árva közbe-kérdés
nem kívánkozik számra
sem panasz
se sértés
mi egyetlen súlyos szóval
is elkövethető
de utána meg a szörnyű érzés…!
hogy lám gyönge voltál
s ez is szófecsérlés!
…………………
Uram – bár rendesen vakulgatok –
kegyelmedből talán marad belül
a látás
s kívül – ha így akarod –
a kegyetlen nézés