2020. április 5., vasárnap

Yeats, William Butler - Egy régi dal visszhangja





Egy régi dal visszhangja

Találkoztunk a fák közt, a kertben, ő meg én.
Jött hófehér kis lábbal a kerten át felém.
Kért, hogy könnyen szeressem, mint rügy nő ág hegyén,
de ifjan és bolondul ezt nem hihettem én.


És álltunk a folyónál, hol végetért a rét.
Vállamra tette akkor kis hófehér kezét.
És kért, hogy könnyen éljek, miként a fű, ha ragyog:
de bolond ifjú voltam s most csupa könny vagyok.


Fordította - Vas István 





Down by the Salley Gardens / An old song re-sung

Down by the salley gardens my love and I did meet;
She passed the salley gardens with little snow-white feet.
She bid me take love easy, as the leaves grow on the tree;
But I, being young and foolish, with her would not agree.


In a field by the river my love and I did stand,
And on my leaning shoulder she laid her snow-white hand.
She bid me take life easy, as the grass grows on the weirs;
But I was young and foolish, and now am full of tears.


(1889)



Kamarás Klára - Leszünk-e?





Leszünk- e még, mint gyermekek fehérek
s őszinték, mint egy vízzel telt pohár ?
Most minden árnyék, végtelen mocsár,
határa nincs a földnek és az égnek.
Leszünk-e még, mint a gyermekek, fehérek? 

Ha majd a vágy emléke is csak emlék,
és csendben tovaszáll a szerelem,
mondd, néha mégis megfogod kezem?
Lesz szép szavad ... virág, mit vízbe tennék,
ha majd a vágy emléke is csak emlék ...?


2020. április 3., péntek

Balla Zsófia - Este




Jó volna, ha elaltatnál engem,
s elmondanám, mit csak Istennek szoktam.
Egy kicsit elszomorítanálak,
ha megtudnád, hogy van már egy halottam.


Néznéd, ahogy elalszom,
s hogy közben nem mosolygok,
hallgatnád, hogy a blúzomon
halkan nőnek a bolyhok.


Simogatnád a hajam,
kezed merítnéd bele,
és sötétlő rajzomra
egy kis hűvösség ömlene.


Kinyiffant nyelvvel lóg a köd,
kint egy ág dühvel imbolyog,
s kupacba gyűl a finom hallgatás
mint a ruhán a lelkes, lágy molyok.



2020. április 2., csütörtök

Bálint Lea - Boldogságom erdeje 66.




Mi fér el egy pillanatban?
Elfér a te örökkévaló hiányod.
Hová képzeljelek?
A zöld fotelbe ahol elmeneteled előtt ültél
lehetetlen most nélküled lenni
Vesd rám e szemed
hogy búzavetések nőjenek minden mezőmön
légzésed szellői ringassák álomba búzamezőim
álmodják hogy kenyerek
váljanak karéjjá az éhezők kezében
Nézd eszik az egész világ
mindenki jóllakik a szerelmünkből
Vesd rám a szemed.

2020. március 30., hétfő

Szabolcsi Erzsébet - Dúdolva




Szerettem, szerettem,
dalolva lebegtem,
estéken, reggelen
vágyódva remegtem,
mikor szavaimat
mind-mind elfeledtem,
dalaimat immár
dúdolni sem mertem…

Szabolcsi Erzsébet - Szólj…





Szólj, ha fellázadt benned a szavak hiánya,
s a lüktető csend elviselhetetlen zúgássá erősödik,
ha ki akarod tépni magad a némán körédszőtt hálóból,
ha megszólalni féltél, s már nem emlékszel hangod színére sem.
Szólj,
s felszakadnak a halk fátyolok,
akkor felreped a csend függönye,
megerednek torkodból az először félve
felbuggyanó szavak, s mint láva, mint kőzuhatag,
mint vízesés megállíthatatlanul patakzik a szavak árja,
felfokozott lázas kiáltássá sűrűsödik,
s belehasít a magányba.

2020. március 29., vasárnap

Nagyálmos Ildikó - Lámpaoltás




Nem kérek. Nem kell. Megtarthatod,
szememből halkan folynak a napok,
homlokom mögött szúnyograj zizeg,
nem hoztál semmit, azt is elviszed.
Hiába minden, lehullt a zöld levél,
zárkámban tavaszra nyár, őszre tél,
foghatod, viheted ajánlásaid,
figyelem a szavak hulló szirmait.
Nem értelek. Hangosan nevetsz.
Pillantásoddal mélyre eltemetsz,
keréknyomomból kizökkenhetek,
az irány úgyis régen elveszett.
Nem kérek. Látod, minden az enyém,
suhanó szellő sárga lombok hegyén,
s a falevelek mind értem hullanak.
Miattam ölnek éjszaka a vadak.
Nem kérhetek, mert kérve sem kapok,
ne keress soha, többé nem vagyok,
lekapcsolom az égitesteket,
ki sosem látott, úgyis elfeled.


Kép