2020. június 1., hétfő
Simándi Ágnes – június
tudom reggel sírsz majd
szilánkokra tört életünk
takargatod – de ma még
őszinte a láz arcodon
nap süt itt délutáni szél
babrál a tájon és ott
nem hűsít a tudat
két ragyogó csillag közt
könnyeim törlöm
a holdról
Karinthy Gábor - Bánat
Mikor az eső megered éjjel s mint misztikus dobok,
zúg, egy verandán átoson egy bús leány és felzokog,
hanem kopott a szó is ott és furcsa búbánat kopog…
Mert rí a kert, a sok bokor és váltig ontja könnyeit,
Egy víz a lépcső s a küszöb! Sártenger özönlik el itt!
Így sír a lány, így sír a kert! Így sírnak ketten reggelig…
2020. május 31., vasárnap
Pilinszky János - Van ilyen
Cseléd akartam lenni. Van ilyen.
Teríteni és leszedni az asztalt.
Ahogy az áldozat föllépked
és a hóhér lejön a dobogóról.
Most az emelvény fokai között
betűz a nap, és ugyanaz a nap,
mintha senkit se vittek volna fel,
ki nem jött vissza. Csönd akartam lenni
és dobogás. Lépcső közé szorult világ.
Senki és semmi. Hétvégi remény.
betűz a nap, és ugyanaz a nap,
mintha senkit se vittek volna fel,
ki nem jött vissza. Csönd akartam lenni
és dobogás. Lépcső közé szorult világ.
Senki és semmi. Hétvégi remény.
2020. május 30., szombat
Tóth Erzsébet- Embernek tetsző
Kellettek ezek a kósza, zűrös, istentelen napok is,
kellettek hiába. Különben az angyalok nem küldték volna,
megszámlálhatatlan, mégis számos dolgaik közül egyébként
kicsúsztak volna eme napok, melyekkel nekem annyi fájdalmat
okoztak. Fel kell dolgoznom e napokat magányosan, azonban
nem tüntethetem el őket egészen. Tűzzománcként arcomra égnek,
csak más, embernek tetsző mutatványokkal majd halványítom
őket. Egyre kevésbé foglalkozom embernek tetsző feladatokkal
másrészt. Mégis itt vagyok még, s így kegyetlenül megnehezí-
tik az egészet. Nehéz úgy, hogy az angyalok csak ritkán jön-
nek, ritkán simítják meg embernek tetsző arcomat hiába. Bár,
s pedig noha az arc felpuhul, boka megdagad, édes, édes an-
gyalok. Bőrömön csillog a kánikula.
Stiller Kriszta - Dal
mint az isten szívverése.
Mély szemed hűs tölgyek odva,
szeress mindig fogvacogva.
Őrjíts lassan, mint az álom,
szálljunk együtt pókfonálon.
Két karod tűz, könnyű paplan.
Kettőnkből most egy lehet: mi.
Szökjünk el egymást szeretni.
2020. május 25., hétfő
Makay Ida - Veled - Egyedül
Egyszál magunkban mind-mind a füvek,
s külön-külön a néma csillagok.
A megépült és teljes éjszakában
veled-betelten egymagam vagyok.
Veled-áldottan élnek sejtjeim,
így fogant boldog méhében anyád.
Gyötörten és kínokon győztesen
hordozom ért magányod bánatát.
2020. május 19., kedd
Győrffy Ákos - Utána
Mintha ösztönösen azon
dolgoznék, hogy teljesen
egyedül maradjak. Egy hang,
amit általában hajlamos vagyok
az ördögnek tulajdonítani,
mintha súgná, szenvtelenül
mondjak ki szörnyűségeket
(de valóban szörnyűségek ezek?),
színtelen hangon kegyetlen ítéleteket
(de kegyetlenek-e?), hogy végül
egy késő őszi tarlón, egyik ködfoltból
a másikba botorkálva át,
megtapasztaljak végre valamit.
Súgja, kibírnám-e ezt az
önmarcangolást a színtelenre
fagyott kórók között. Így ébreszti
a vágyat, hív és én megyek,
fogcsikorgatva kutatok utána.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)