2020. augusztus 10., hétfő

Szilvási Pál – Mióta megjöttél


Jól vagyok. Tényleg.
Nem számítva persze a világállapotot.
Hogy mindannyiunkat elborít a nagy szürkület,
hogy gagyi diktátorok emelkednek fel,
és eladják az álmainkat a használtcikkpiacon,
hogy az emberek titkos széfekbe zárják a szívüket,
hogy ne okozzon véletlenül galibát az állásinterjún,
és aztán elfelejtik a számkombinációt.
Meg azt is, hogy hova írták föl.
De ezekre a dolgokra nem muszáj gondolni,
úgyhogy jól vagyok. Tényleg.
Elmúltak azok a hónapok, azok az évek,
amikor minden órában az járt a fejemben,
hogy elvesztem, és nincs hová mennem,
és aztán persze mégis mentem valahová,
de mindenütt lágy völgyeket kerestem kétségbeesve,
hogy ne maradjak örökre egyedül.
És versekkel béleltem ki az ágyamat,
és verssorokat sodortam magamnak,
amikor lépcsőkön mentem fölfelé,
vagy a liftben néztem magam,
hogy elszívjak majd egyet-egyet a hideg ellen.
És olyan otthonossá tettem a magányt,
hogy néha ma is hiányzik, és nem értem,
hogy lehetek jól.
Pedig jól vagyok. Tényleg.
Kopasz fejemen a hajnal,
talpamon az alkonyat.
Védve vagyok észak s dél felől.
Mióta megjöttél.

2020. július 19., vasárnap

Hesse, Hermann



"Néhányan úgy vélik, az tesz minket erőssé, ha kapaszkodunk valamibe. Pedig néha az, ha elengedjük."
(Hermann Hesse)

2020. június 26., péntek

Ladányi Mihály - Fátlan, köves tájat





Fátlan, köves tájat tettél ablakom elé, 
agyonlőtted fölötte a madarat,
aztán mint aki bevégezte dolgát
magamra hagytál.


Keserűségemben és nyomoromban
az emlék lehelletében kezdtem melegedni,
s az ég domboldalai megteltek
fényben tollászkodó szavakkal.

Milyen szótlan az ember, mikor boldog,
s milyen bőbeszédű benne a semmi -

Ladányi Mihály - Napló




Egyre ritkábban préselem át a szavakon keserűségem.
Késik halálom és késik halhatatlanságom.
Késnek a hősök, akik álmomban üzentek értem.


Minden késik, a vonatok, a kések,
késik a pohárban a méreg, a tornyokban az órák,
a madarak az égben, a tűzhely lángja késik. 


Utcák szerelvényeiben
emberek ülnek, házak vagonjaiba zárva.
Késik az idő mozdonya. A szemafórok nem jeleznek.
Egyhelyben nő fel magányunk, mint a nyárfa.

2020. június 16., kedd

Szécsi Margit - Meghurkolódik

 
 
Csillagfolyók útjába
kabátok ujjába
csontok dombjára
dunnahuzat gombjára
feszül fonódik
meghurkolódik
bánat ó bánat
bekötsz te minket
pólyás bubának
 
 
 
Kép:Ho Fan 

Nadányi Zoltán - Szeretőm




A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente a patak.


Aztán az erdőn jött át, jött vakon
és a ruhája szerteszét szakadt.


Térdig homokban kellett jönni innét,
harisnyáját lehúzta a homok.


Forgószél jött és elvitte az ingét
és a kezéből a liliomot.


Így állt előttem, megmeztelenítve.
Szép síma bőrén átsütött a szíve.


2020. június 6., szombat

Károlyi Amy - Ad notam József Attila



Lehajtja fény-fejét az éj,
lehajtja kőfejét a dal,
hullatja tollait a nyár,
befonja titkait a haj


Kibontja kebleit az ősz,
a test a mustoskádba fúl,
bezárja titkait az ágy,
az idő meghalni tanúl




kép