Ahol valaki véget ér,
Odáig jut el a tenyér,
Köztük hajszálnyi fal, a mész,
melyet nem törhet át a kéz,
Az érintés át nem hatol,
lecsúszik a zárt bőrfalon;
hol lét a rég-megéltbe fagy,
kéz meg nem tart, magadra hagy;
Olyan leszel akár a párduc,
levelek közt rohanva átjutsz,
a bőrödön csak égnek a boldog
érintések, szavak, a foltok.
Fotó: Jeen Na