A Dunán egy hajóból
fény orgonál zuhog
Csak mondogatod nékem
a kirelejzumot
Az eső szétnyílt érted
én paskolom a térded
fojtós villámot nyeltem
minden szóra ügyeltem
Mindig tárgy voltam fényes
márvány korall ezüsttál
Te megfürödtél bennem
magadtól messze toltál
Édes öcsém vagy bátyám
Te sem tudod még más sem
lapoztam pöndör kártyán
az arcmásod kerestem
Magad ha bekeríted
Félelmed kiteríted
Óvatosan szeretlek
Szívem mélyére vetlek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése