Csillagom alszik
sötét egen,
holdam is késik,
sötétedem.
Károg a holló,
álom az élet,
leng, leng az árnyam,
pörgök a szélben.
Visznek reszkető
holdezüst utak,
idegen hold és
csillagok alatt.
Áldalak, várlak. Hol telelsz?
Ülök halálos csendbe’.
Kezemmel dúcolt homlokom
összeomlott az este.
Eltört rajtam a napsugár,
forró vérem mással üdvözült,
holtomiglan-holtodiglant
betartanom sohse sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése