Balázsovics Mihály - A prés

 

módszeresen
pusztítom magam
nyikorgó prés közé hajtom
koponyám s a fájdalom
néha kijózanít
szempilláim mögött
kristálytiszta patakok
zubognak arcsima kavicsok
szólítgatnak
oldozzam fel magányuk
vékony hosszú ujjaim
között megszűröm
az embernélküli csendet
sikoltásaimra ébredek
visszadugom a fejem a présbe
szó és látomás nélkül
tűröm a fájdalmat a megaláztatást
36 évem talán 100
bogot kössön rá a
másokért való aggódás
nincs olyan hajsza
melyben ne én lennék
az üldöző s az üldözött
egymás sarkában tipródunk
félelmünk porondja
a nyitott végtelen tér
hol a madarak
fölfelé zuhannak
megannyi elvarázsolt bomba
a robbanásokra a válasz lehetetlen
visszadugom a fejem a prés közé
akármilyen holnapra készülve
mosolygok mint a keleti bölcsek

 

Kép- Van Gogh - Gyászoló öregember

Márai Sándor - Ősz

 

 

"Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról.
Tessék, ősz, rajta! – gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess!
Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke.
Nem védekezem.
Beleegyezem. Várlak."

 

Kép: Andy Goldsworthy

 

Túl sokat tudsz - Mark Nepo

 "Tudni mindenkinek a születésnapját nem ugyanaz, mint átérezni a születés csodáját....

Ha nem tudsz beszélni, amikor a szád tele van félig megrágott étellel, miért gondolod, hogy képes vagy tisztán gondolkodni, amikor a fejed megemésztetlen információkkal van teletömve. 

De hogyan ürítsük ki az elménket? Nem úgy, hogy túl sokat gondolkodunk. Nem tárolással és rendezgetéssel...Hanem úgy, hogy az elvégzendő feladataink végtelen listájáról kiválasztjuk a legfontosabb dolgot, majd - miután széttéptük a listát - elvégezzük...

Minden egyes alkalommal, amikor azon kapod magad, hogy a fejedben rendezgeted az életedet, hagyd abba, és nézd meg, hogy a legfényesebb fénypászma mire esik körülötted. 

Kép

Gödény Jonatán - A tudat fénye (részlet)

 

„A fényszennyezés ismert fogalom. A modern nagyvárosok lakóinak egy ideje már nincs tudomásuk a drágakőként ragyogó csillagvilág valóságáról. Sem az éjszaka misztériumáról, amely hol a nappali támasztékaink elvesztésével járó félelmet, hol a külvilág zavaros nyüzsgésétől való elszakadás meghittségét idézi fel az emberben. A fényszennyezés kétségbevonhatatlanul modern jelenség, és nemcsak okozója környezetünk – sokak számára elsőre nem eléggé veszélyesnek tűnő – átalakulásának, hanem szimbolikus kifejeződése is civilizációnk tudatállapotának…”

„Az az ember, aki képes felismerni a fényszennyezés súlyosságát, egy lépésre kerül attól, hogy utat törjön magának abba a szférába, ahol rálátása nyílhat a fizikai természeten túlmutató pusztulásra és hanyatlásra, vagyis a tudatszennyezés tényére. ”

Gödény Jonatán-A tudat fénye

 

 

A fehér ló - mese ismeretlen szerző tollából

 

 

 

A fehér ló

Élt egy idős szegény ember egy kis faluban. Volt egy szép fehér lova. Olyan szép volt az a ló, hogy még a király is megirigyelte és nagy vagyont ajánlott érte. De az öreg nem adta el.
Egy nap a ló megszökött. Az egész falu összejött és az emberek azt mondták: Milyen buta vagy te öreg ember, mit mondtunk neked?
Add el azt a lovat. Mi tudtuk, hogy ez fog történni, jobb lett volna eladni. Micsoda szerencsétlenség! Az öreg azt mondta: lehet,hogy így van, de az is lehet, hogy nem. Miért kell rögtön ítélkezni? Mondjátok azt, ami van. A ló nincs az istállóban. Ez tény. A többi csak vélemény.
Hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség nem tudom, mert nem tudom, hogy mi történik majd ezután.
Az emberek kinevették az öreget.
Két hét elmúlt és a ló visszatért. Nem lopták el, elkószált és 12 vad lovat hozott magával. Megint összejött a falu és az emberek azt mondták: Milyen igazad volt öreg, mégis nagy szerencse volt, hogy a lovad eltűnt. Az öreg azt mondta: lehet,hogy így van, de az is lehet, hogy nem.
Miért kell rögtön ítélkezni? Mondjátok azt ami van. A ló visszatért. Ez tény. Ha egyetlen egy szót olvastok el egy könyvben , hogyan tudnátok az egész könyvet megítélni?
Az emberek értetlenül hallgattak.
Az öregnek volt egy fia. A fiú elkezdte betörni a vad lovakat. Egy hét múlva leesett a lóról és eltörte a lábát. Megint összegyűltek az emberek és véleményt mondtak. Micsoda szerencsétlenség! Kitörte a lábát a fiad és most még neked sem tud segíteni. Az öreg azt mondta: lehet, hogy így van, de az is lehet , hogy nem. Miért kell rögtön ítélkezni? Mondjátok azt ami van. A fiam kitörte a lábát. Senki sem tudhatja, hogy ez egy szerencse vagy szerencsétlenség.
Az emberek csodálkoztak az öreg kijelentésén.
Nemsokára háború tört ki. A fiúkat besorozták katonának, az öreg fia pedig otthon maradt a törött lába miatt. Az emberek sírtak fiaikért és eljöttek az öreghez és azt mondták: Milyen igazad volt öreg, mégis nagy szerencse, hogy a fiad kitörte a lábát. Így legalább megmaradt az élete. Lehet, hogy így van, de az is lehet , hogy nem. Nem hagyjátok abba az ítélkezést? Isten tudja csupán, hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség.

Ismeretlen szerző

Benned aluszik a Nap

Nyárból az őszbe...

Augusztus- 

"A Nap túl a csúcson, az esztendőkörös delelő ponton, megérezvén, hogy égi pályáján lefelé kell már araszolnia, megérezvén a majdani halált, miképpen az ember, különösen a férfi nép,  amikor már túl van élete delén - tombolni kezd... Fényes, királyi korona ereje, fehér-arany tüze már - már a pusztulást hozza az általa teremtett, nevelt, növelt életre...A Nap tüze, lándzsa - haragja tövét szakítja a növények, füvek, virágok termékeny sokaságának..."

(Molnár V. József)

"A hónap archetípusa az Oroszlán, bolygója a Nap, domináló eleme a tűz. Az aktivitás, a szenvedélyesség, a hatalom szimbóluma. Az augusztusi tűznél a kreatív erők, az akarat és az önérvényesítés mellett megjelenik az indulat, a harag és a hatalmi megszállottság. A spirituális fejlődés során egyesíteni kell az ellenkező minőségeket, mivel csak az elmozdulás, a változás, a vele sokszor együtt járó fájdalomérzésen keresztül tudunk fejlődni."

(Antalfai Márta)

Augusztusban ott van az indulat, az indulás.

Szeptember-

"Az őszi kezdés jelentősége abban áll, hogy az ősz a legalkalmasabb évszak arra, hogy számba vegyük az év lelki terméseit, az élet gyümölcseit, az év ajándékát; mi az ami megérett vagy már túl érett bennünk; mi az, amit tovább szeretnénk vinni, s milyen már halott dolgokat cipelünk magunkkal.  Az őszi nagytakarítás, az el- és leválás átélése,  a búcsúzás, az elengedés teremthet csak bennünk "szabad teret", lehetőséget a belső fény,  új energiák, lehetőségek születésére, s majdan a tavaszi újjászületésre, új élmények befogadására."(Antalfai Márta)

A búzát már learatták, magtárban pihen a gabona. A magban benne alszik a Nap. Benned aluszik a Nap....

https://youtu.be/wIhfU8Woci4

Ótűzoltó -Újtűzgyújtő ünnepén

 

Holnap lesz a nyári napforduló napja. Eleink ilyenkor előző este a régi tüzeket a szertűzhöz vitték, ahol eloltották azt. …

„Pedig bizony itt van az ótűzoltó, újtűzgyújtó ünnep, s olyankor az ifjú leventékre erős hivatal vár.
Az éjszakai csillaghullást az egész vidék népe ébren alvó szemmel lesi kinn a mezőn, s reggel, mikor a Bálványosvár falain megfújják a horkázok a hosszú kürtöket, siet fel minden nép a körül levő helységekből, a pásztorkunyhókból Bálványos alá. Ott van egy sík csapinós hegyoldalban a tűzhalom, ahol apáink áldoztak, ők is oda sietnek. Minden asszony elhozza magával a tűzhelyén tegnapról megmaradt parazsat fazékban, a férfiak száraz rőzsekötegeket, a lányok kilencféle füvet és virágot. Otthon minden tüzet eloltottak, egy égő parázsnak nem szabad maradni a háznál, mert az veszedelmet hozna.
A várból az első hajnalhasadásra lejönnek a hatalmasak a tűzhalomhoz. A rabonbán fiaival, a táltos, a horkáz, a gyula, a billogos, a perestoldó, a garaboncok, a fegyveres vitézekkel. A tűzhalom két oldalán fehér lapos kövek vannak sorba rakva, azokon az öregek telepesznek le, keletről a férfiak, nyugatról az asszonyok.
Ott az asszonyok mind kiürítik a tűzhalomra a fazekaikban hozott parazsat, s azt a gyula, egy illatos füvekből készült pemetével tiszta forrásvizet fecskendezve a tűzre, mind eloltogatja. A tűzoltás alatt nem szabad beszélni. Így kell akkor tenni, mikor az eleven parázs hideg, holt szénné átválik. Mi lenne az emberből, ha isten nem adna több tüzet? Ezen jó elkomorodni! Sok öregasszonynak könny szökik a szemébe, mikor tűzhelye utolsó parazsát kioltani látja: azt az ismerős jó szellemet, aki mindennapi perlekedő társa volt. Mert a tuhudunok a tüzet a pestesben kialudni soha nem engedik. Aki a szomszédba megy kölcsön-kérni tüzet, boszorkányhírbe jut; acéllal, kovával tüzet gerjeszteni keresztyének szokása; a tűzimádónál ez az Isten megcsúfolása volna.
Mikor a tűzoltás áldozatának vége, akkor előhoznak egy nagy fakereket. Annak a küllői kilencféle fából készültek. Ennek a keréknek az agyán egy hosszú kőrisfa rudat tolnak keresztül; ezt kell két szűz legénynek addig dörzsölni a kerék agyán át, míg az meggyulladt tőle, így támad az új tűz.” 

/Jókai Mór - Bálványosvár /