Csorba Győző - December

 

Tél van, meztelen ág-bogak
kúszálják a kerek holdat; a rettegő
földön félve kisér rideg
árnyékom. Valahol bárcsak akadna meg!

Mért juttatja eszembe, hogy
senkim sincs, egyedül járom az életet,
mért juttatja eszembe, hogy
nincs jól így, valamit kellene tenni már.

Vígan tartja elém meleg
karját néhol a fény, átnyul az ablakon. –
Ó, én nem mehetek be: más
nyugszik székemen és más gyüri ágyamat.

Szél ingatja a fák fejét,
rebbenten riadoz, fut föl-alá az árny,
mint a bánat a szívemen:
rebbenten riadoz, s jaj, soha nem hagy el.

Fotó: Dodek Veronika 

Szabolcsi Erzsébet - Változatok a csendre

 

 

Valaki megszólalt, és a csend
apró szilánkokra hullott.
Most óvatosan lépkedünk,
Nehogy megsebezzenek
az éles szavak.
………….
Napfény, ne nézz rám,
szellő, ne simogass,
patak, ne dalolj nekem…
ma néma vagyok,
csendem keresem…
…………
Néma tisztaság.
Betűk helye papíron:
Fehéren fehér.
…………..
…s belém hasít a némaság.
Tört szív reccsen fagyos éjben.
Ki nem mondott szavak szállnak
örökké tétova égen.

Bella István - Hát itt vagyok, itt vagyok újra

 

Hát itt vagyok, itt vagyok újra,
félmeztelen.
Jeges novemberi szél fújja,
szítja szívem.

Nem tudok mást, pusztulok, bomlok,
már szaga van
gondolataimnak, mit mondok
hajléktalan.

Beérném én már, kitaszítva,
akárkivel.
Bordáiba, meleg barlangba
búna szívem.

Jó volna, amíg tart a tél,
medvék, vadak
módján kitelelni az éj
szíve alatt.

Jó volna, amíg künn a föld
zúg, hánytorog,
hinni, a világ anyaöl.
S még nem vagyok.

 

Fotó: Dodek Veronika

Balázsovics Mihály - A prés

 

módszeresen
pusztítom magam
nyikorgó prés közé hajtom
koponyám s a fájdalom
néha kijózanít
szempilláim mögött
kristálytiszta patakok
zubognak arcsima kavicsok
szólítgatnak
oldozzam fel magányuk
vékony hosszú ujjaim
között megszűröm
az embernélküli csendet
sikoltásaimra ébredek
visszadugom a fejem a présbe
szó és látomás nélkül
tűröm a fájdalmat a megaláztatást
36 évem talán 100
bogot kössön rá a
másokért való aggódás
nincs olyan hajsza
melyben ne én lennék
az üldöző s az üldözött
egymás sarkában tipródunk
félelmünk porondja
a nyitott végtelen tér
hol a madarak
fölfelé zuhannak
megannyi elvarázsolt bomba
a robbanásokra a válasz lehetetlen
visszadugom a fejem a prés közé
akármilyen holnapra készülve
mosolygok mint a keleti bölcsek

 

Kép- Van Gogh - Gyászoló öregember

Márai Sándor - Ősz

 

 

"Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról.
Tessék, ősz, rajta! – gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess!
Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke.
Nem védekezem.
Beleegyezem. Várlak."

 

Kép: Andy Goldsworthy

 

Túl sokat tudsz - Mark Nepo

 "Tudni mindenkinek a születésnapját nem ugyanaz, mint átérezni a születés csodáját....

Ha nem tudsz beszélni, amikor a szád tele van félig megrágott étellel, miért gondolod, hogy képes vagy tisztán gondolkodni, amikor a fejed megemésztetlen információkkal van teletömve. 

De hogyan ürítsük ki az elménket? Nem úgy, hogy túl sokat gondolkodunk. Nem tárolással és rendezgetéssel...Hanem úgy, hogy az elvégzendő feladataink végtelen listájáról kiválasztjuk a legfontosabb dolgot, majd - miután széttéptük a listát - elvégezzük...

Minden egyes alkalommal, amikor azon kapod magad, hogy a fejedben rendezgeted az életedet, hagyd abba, és nézd meg, hogy a legfényesebb fénypászma mire esik körülötted. 

Kép

Gödény Jonatán - A tudat fénye (részlet)

 

„A fényszennyezés ismert fogalom. A modern nagyvárosok lakóinak egy ideje már nincs tudomásuk a drágakőként ragyogó csillagvilág valóságáról. Sem az éjszaka misztériumáról, amely hol a nappali támasztékaink elvesztésével járó félelmet, hol a külvilág zavaros nyüzsgésétől való elszakadás meghittségét idézi fel az emberben. A fényszennyezés kétségbevonhatatlanul modern jelenség, és nemcsak okozója környezetünk – sokak számára elsőre nem eléggé veszélyesnek tűnő – átalakulásának, hanem szimbolikus kifejeződése is civilizációnk tudatállapotának…”

„Az az ember, aki képes felismerni a fényszennyezés súlyosságát, egy lépésre kerül attól, hogy utat törjön magának abba a szférába, ahol rálátása nyílhat a fizikai természeten túlmutató pusztulásra és hanyatlásra, vagyis a tudatszennyezés tényére. ”

Gödény Jonatán-A tudat fénye