Véremen hintáztál,
szálltál szívemen.
Széllel kerítettelek: -
szabad voltál szerelmem.
Leveles ujjakkal
kerestem homlokod,
mint térdelő bodza
kérlel ablakot.
Gyökerek közt gyalogút,
hemperegtem érted,
porban, egek harmatában
kérleltem a térded .
Tördelt téli vaspatkó,
gyalult vihar éle,
- arcom kintről ráfagyott
ablakod jegére.
Lámpa voltál, vetkeztél:
tollászkodó csillag.
- Csókoltam forró sebét
levett szárnyaidnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése