Csattognak körmei szívemben,
tűnődő arcomból kibámul,
éhes, gubancos, árva állat,
vére szétcsordul ereimben.
Szavaimra nem ismerek már,
nem ismer rá a szerelem sem,
nem danol és nem táncol többé,
meg-megriad, látszik, hogy szállna,
felhúzott térddel ül az ágyon
s aligha is gondol az ágyra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése