2020. április 14., kedd

Gyurkovics Tibor - Por-vers



Kicsiny vagyok – megsemmisíthetsz.
Úgyis tudom – megsemmisítesz.
Akkora vagyok, mint a por,
amit a lovas letipor.

Állok, örökké veled szemben,
kit magamnál jobban szerettem,
csak porszem vagyok hozzád képest,
por beszél a por istenéhez.

Ahogy a nyom beszél a lóhoz:
lépj rám, tiporj el, ne gondolkozz,
azt akarom, mikor e tájon
elpusztítasz – neked is fájjon.

Gyurkovics Tibor

A vertebrális csigolyákon
mered a test.
Az ember ül, mint a madár az ágon
és aztán énekelni kezd.



Én látom őt – és ő lát engem
valami tükörszerelemben
én benne – ő bennem ragyog
egyedül és ketten vagyok.




A semmi is lehet minden
a minden is lehet semmi
ahogy az első percben
csak úgy szabad szeretni.

 

 

Gyurkovics Tibor - Áldás



Megadatott még úgy szeretnem,
ahogy még sosem szerettem,
hogy kitárom az ablakot,
és látom, hogy a nap ragyog.


Hogy bedől a fény a szobámba,
A szemembe, szívembe, számba,
és én magam is ragyogok.
Megadatott.


Szikrázik, száguld rejtekem
lopódzik be a naplemente,
mielőtt lebukik a nap,
aranysisakban lássalak.


Téged, akit még úgy szeretnem
megadatott, ahogy nem szerettem
senkit se, talán csak Istent,
ki benned végül is fölismert:


hogy fény vagyok, hogy szép vagyok,
s övé vagyok. Megadatott.
S megengedte, ha már alig lát,
hogy megoldjam a saruszíját.

Jókai Anna - A Halál Angyala szól



Ember -
      nem váll a vállam, hogy kaszát tartson. 
      A fejem nem fej, 
      nincs rajta csuklya. 
      Legkevésbé csontból van a testem, 
      s nem kéz az, ami az ajtót nyitja-csukja 
      
Ember 
      az a kép, az a közzétett: hamis; 
      nem valódi, csak karneváli giccs, 
      a leleplezésben, kérlek, megsegíts! 
      
                Én az vagyok, aki elvágom a szálat 
                hogy te az légy, aki szabadon szállhat

Dsida Jenõ - Út a Kálváriára



Reszkető, enyhe fény sugárzik.
Egy felhő lassudan megyen.
A lélek fáj, a fény sugárzik.
Valaki ballag a hegyen,
hűs homlokáról fény sugárzik
s szemét lehúnyja: - úgy legyen!


Elszállt szerelem illatától
kövér és fűszeres a lég.
Halott szerelem illatából
soha, de sohasem elég.
Bomló szerelem illatából
sejti a szív, hogy itt a vég.


A seb szép csöndesen begyógyult,
- ó, angyalok bús, kék szeme! -
a seb már nem sajog, begyógyult,
- ó, halkan búgó, mély zene! -
a seb már régesrég begyógyult
és mintha mégis vérzene.


Valaki lépked, felfelé tart.
Bozót közt víg madársereg.
Valaki lassan felfelé tart.
Tövisről vérharmat csepeg.
Valaki fel, a csúcs felé tart,

hogy önmagát feszitse meg

Szécsi Margit - Várni



Várni ordas virágra,
kegyes lelkű viharra,
oxigénre, míg a vér
szederszínre habarva,


várni hogy a vas-magányt
törné már be akárki,
akárhol, akármire,
mindennap mindig: várni,


szemedre arany zsákot,
arany hurkot nyakadra,
várni megváltásodra:
hóhéroló angyalra,


mert nem az jön akit vársz,
hanem az jön, aki jön,
szablyával bár elébe
piros utat öldökölj –


kínos királyságodat
halálos fény üti át:
bíbor vállaid mögül
fölkel az új ifjúság.



Kép: Rátkay Endre - Johanna

2020. április 9., csütörtök

Gágyor Péter Imre - Nádszál


Herceg
ha eltörne minden nádszál
mivel írnál
a szélben csak ingadoznál
ha eltörne minden nádszál
a szélnek mit susognál
húsvét napján
a tóparton árván
a néma kútnál
csak rettegnéd a csendet
mikor nincsenek remények
hová raknának fészket
a madarak és hol énekelnének
a hajnalnak a tavaszi szélnek
honnan jönnének
az árnyak és fények
hová bújnál
az első suta csóknál
merre csavarognál
ha eltörne minden nádszál
a ringó mólónál
az est oly sóvár
és integet a nádszál


Kép - Ghyczy György