2020. április 14., kedd
Gyurkovics Tibor - Por-vers
Kicsiny vagyok – megsemmisíthetsz.
Úgyis tudom – megsemmisítesz.
Akkora vagyok, mint a por,
amit a lovas letipor.
Állok, örökké veled szemben,
kit magamnál jobban szerettem,
csak porszem vagyok hozzád képest,
por beszél a por istenéhez.
Ahogy a nyom beszél a lóhoz:
lépj rám, tiporj el, ne gondolkozz,
azt akarom, mikor e tájon
elpusztítasz – neked is fájjon.
Gyurkovics Tibor
A vertebrális csigolyákon
mered a test.
Az ember ül, mint a madár az ágon
és aztán énekelni kezd.
mered a test.
Az ember ül, mint a madár az ágon
és aztán énekelni kezd.
Én látom őt – és ő lát engem
valami tükörszerelemben
én benne – ő bennem ragyog
egyedül és ketten vagyok.
valami tükörszerelemben
én benne – ő bennem ragyog
egyedül és ketten vagyok.
A semmi is lehet minden
a minden is lehet semmi
ahogy az első percben
csak úgy szabad szeretni.
a minden is lehet semmi
ahogy az első percben
csak úgy szabad szeretni.
Gyurkovics Tibor - Áldás
Megadatott még úgy szeretnem,
ahogy még sosem szerettem,
hogy kitárom az ablakot,
és látom, hogy a nap ragyog.
Hogy bedől a fény a szobámba,
A szemembe, szívembe, számba,
és én magam is ragyogok.
Megadatott.
Szikrázik, száguld rejtekem
lopódzik be a naplemente,
mielőtt lebukik a nap,
aranysisakban lássalak.
Téged, akit még úgy szeretnem
megadatott, ahogy nem szerettem
senkit se, talán csak Istent,
ki benned végül is fölismert:
hogy fény vagyok, hogy szép vagyok,
s övé vagyok. Megadatott.
S megengedte, ha már alig lát,
hogy megoldjam a saruszíját.
Jókai Anna - A Halál Angyala szól
Ember -
nem váll a vállam, hogy kaszát tartson.
A fejem nem fej,
nincs rajta csuklya.
Legkevésbé csontból van a testem,
s nem kéz az, ami az ajtót nyitja-csukja
Ember
az a kép, az a közzétett: hamis;
nem valódi, csak karneváli giccs,
a leleplezésben, kérlek, megsegíts!
Én az vagyok, aki elvágom a szálat
hogy te az légy, aki szabadon szállhat
Dsida Jenõ - Út a Kálváriára
Reszkető, enyhe fény sugárzik.
Egy felhő lassudan megyen.
A lélek fáj, a fény sugárzik.
Valaki ballag a hegyen,
hűs homlokáról fény sugárzik
s szemét lehúnyja: - úgy legyen!
Elszállt szerelem illatától
kövér és fűszeres a lég.
Halott szerelem illatából
soha, de sohasem elég.
Bomló szerelem illatából
sejti a szív, hogy itt a vég.
A seb szép csöndesen begyógyult,
- ó, angyalok bús, kék szeme! -
a seb már nem sajog, begyógyult,
- ó, halkan búgó, mély zene! -
a seb már régesrég begyógyult
és mintha mégis vérzene.
Valaki lépked, felfelé tart.
Bozót közt víg madársereg.
Valaki lassan felfelé tart.
Tövisről vérharmat csepeg.
Valaki fel, a csúcs felé tart,
hogy önmagát feszitse meg
Szécsi Margit - Várni
Várni ordas virágra,
kegyes lelkű viharra,
oxigénre, míg a vér
szederszínre habarva,
várni hogy a vas-magányt
törné már be akárki,
akárhol, akármire,
mindennap mindig: várni,
szemedre arany zsákot,
arany hurkot nyakadra,
várni megváltásodra:
hóhéroló angyalra,
mert nem az jön akit vársz,
hanem az jön, aki jön,
szablyával bár elébe
piros utat öldökölj –
kínos királyságodat
halálos fény üti át:
bíbor vállaid mögül
fölkel az új ifjúság.
Kép: Rátkay Endre - Johanna
2020. április 9., csütörtök
Gágyor Péter Imre - Nádszál
Herceg
ha eltörne minden nádszál
mivel írnál
a szélben csak ingadoznál
ha eltörne minden nádszál
a szélnek mit susognál
húsvét napján
a tóparton árván
a néma kútnál
csak rettegnéd a csendet
mikor nincsenek remények
hová raknának fészket
a madarak és hol énekelnének
a hajnalnak a tavaszi szélnek
honnan jönnének
az árnyak és fények
mivel írnál
a szélben csak ingadoznál
ha eltörne minden nádszál
a szélnek mit susognál
húsvét napján
a tóparton árván
a néma kútnál
csak rettegnéd a csendet
mikor nincsenek remények
hová raknának fészket
a madarak és hol énekelnének
a hajnalnak a tavaszi szélnek
honnan jönnének
az árnyak és fények
hová bújnál
az első suta csóknál
merre csavarognál
ha eltörne minden nádszál
a ringó mólónál
az est oly sóvár
és integet a nádszál
merre csavarognál
ha eltörne minden nádszál
a ringó mólónál
az est oly sóvár
és integet a nádszál
Kép - Ghyczy György
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)