Várni ordas virágra,
kegyes lelkű viharra,
oxigénre, míg a vér
szederszínre habarva,
várni hogy a vas-magányt
törné már be akárki,
akárhol, akármire,
mindennap mindig: várni,
szemedre arany zsákot,
arany hurkot nyakadra,
várni megváltásodra:
hóhéroló angyalra,
mert nem az jön akit vársz,
hanem az jön, aki jön,
szablyával bár elébe
piros utat öldökölj –
kínos királyságodat
halálos fény üti át:
bíbor vállaid mögül
fölkel az új ifjúság.
Kép: Rátkay Endre - Johanna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése