Óvó kezeim tenéked
ékes köpönyeget varrnak.
Violával végig hímzem,
violában gyöngy a harmat.
Mátkád kikeletkor lettem,
szállt ránk szirom-özön, illat.
Paripáid gyors patái
ezüst hangon értem sírtak.
Ici-pici kút a Hold is,
szirom-özön vékony vigasz,
csak a karod kell már nékem,
vele éjjel átszorítasz,
vele éjjel átszorítasz.
(Nagy László fordítása)
Gyöngéd két kezemmel , édes,
gyöngyszín köpenyt varrtam néked,
violát hímeztem rája,
sujtást kék vizekből éknek.
Éj volt, kedvesemmé lettél,
hold járt tavaszi fehéren,
lovad négy lábán a patkó
ezüst könnyet sírt az éjben.
Nem kell nékem szegfű, rózsa,
kicsi kút a hold az égen,
nekem csak a két karod kell,
mikor megölelget éjjel,
nekem csak a két karod kell,
mikor megölelget éjjel!
(András László fordítása)
gyöngyszín köpenyt varrtam néked,
violát hímeztem rája,
sujtást kék vizekből éknek.
Éj volt, kedvesemmé lettél,
hold járt tavaszi fehéren,
lovad négy lábán a patkó
ezüst könnyet sírt az éjben.
Nem kell nékem szegfű, rózsa,
kicsi kút a hold az égen,
nekem csak a két karod kell,
mikor megölelget éjjel,
nekem csak a két karod kell,
mikor megölelget éjjel!
(András László fordítása)
Kép: Innen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése