Gyurkovics Tibor - Magány

Tudsz-e már egyedül aludni
szemhéjad ráncai közt
az ismétlődő örökös sötétet
figyelve mint a szél pörgette szöszt
Tudsz-e odabúvóckodó
lábak nélkül magadban melegedni
mikor a paplan súlya
jelzi életed értelmét hogy ennyi
Tudsz-e kihűlt szobádban homorítva
a fel nem kelő csillagokba nézni
magadba ejtve mint a csecsemő
s elhagyatva mint kiterített férfi?
Eszed lejár homlokod vízköves
szobád falát ujjal se tudod érni
tombol a nyár a nyárnak vége lesz
s a nyárözönben telt szájjal nevetsz
hogy fogaidat a nap fénye éri
mint szádba ömlő melegsárga szesz
– mert akkor végleges.

Lorca, Federico García - Zorongo (népdalfeldolgozás)

Óvó kezeim tenéked
ékes köpönyeget varrnak.
Violával végig hímzem,
violában gyöngy a harmat.
Mátkád kikeletkor lettem,
szállt ránk szirom-özön, illat.
Paripáid gyors patái
ezüst hangon értem sírtak.
Ici-pici kút a Hold is,
szirom-özön vékony vigasz,
csak a karod kell már nékem,
vele éjjel átszorítasz,
vele éjjel átszorítasz.

(Nagy László fordítása)

Gyöngéd két kezemmel , édes,
gyöngyszín köpenyt varrtam néked,
violát hímeztem rája,
sujtást kék vizekből éknek.
Éj volt, kedvesemmé lettél,
hold járt tavaszi fehéren,
lovad négy lábán a patkó
ezüst könnyet sírt az éjben.
Nem kell nékem szegfű, rózsa,
kicsi kút a hold az égen,
nekem csak a két karod kell,
mikor megölelget éjjel,
nekem csak a két karod kell,
mikor megölelget éjjel!

(András László fordítása)

Kép: Innen

Jiménez, Juan Ramón - Sárga tavasz

 

 

Jött április a völgyön által,
sárgulva millió virággal:
a csermelyek hulláma sárga
és az a hegy, a föld, a márga,
sárgák a gyermektemetők,
a kert, ahol pihennek ők.
 

A földgolyó egyszerre sárgult,
mindenhová fényes sugár hullt,
az aranyliliom felett
langy harmat, arany-permeteg,
a sárga rózsákon libegve
megannyi sárga, pici lepke.
 

A fákra föl meg sárga, kúszált,
remegve ingó koszorú szállt,
illat suhant lágyan, mesésen
a friss, aranyló ébredésben.
 

A holtak csontja közt kinyúlva
mozgott az Isten sárga ujja. 

 

(Kosztolányi Dezső fordítása)

 

 

 

 

Április jött, és csupa
sárga minden virága,
sárga a csermely habja,
s a völgy s a domb is sárga,
a holt kisdedek sírkertje
s a gyümölcsös szerelmes lángja.

A nap lecsorgó fénye
vonja a világot sárga mázba:
jaj, az aranyló liliomokon
langy arany harmat csillogása!
és sárga pillangók szállnak
a sárga tearózsákra!

Sárga füzérek kúsznak
mohón a fákra;
a felaranyló, ébredező élet
arany-illatú malasztja hull a tájra.
S a holtak csontjai közt
sárga ujjait isten kitárja.

(András László fordítása)

 

Gyurkovics Tibor - Por-vers

Kicsiny vagyok – megsemmisíthetsz.
Úgyis tudom – megsemmisítesz.
Akkora vagyok, mint a por,
amit a lovas letipor.

Állok, örökké veled szemben,
kit magamnál jobban szerettem,
csak porszem vagyok hozzád képest,
por beszél a por istenéhez.

Ahogy a nyom beszél a lóhoz:
lépj rám, tiporj el, ne gondolkozz,
azt akarom, mikor e tájon
elpusztítasz – neked is fájjon.

Gyurkovics Tibor

A vertebrális csigolyákon
mered a test.
Az ember ül, mint a madár az ágon
és aztán énekelni kezd.

Én látom őt – és ő lát engem
valami tükörszerelemben
én benne – ő bennem ragyog
egyedül és ketten vagyok.

A semmi is lehet minden
a minden is lehet semmi
ahogy az első percben
csak úgy szabad szeretni.

 

 

Gyurkovics Tibor - Áldás

Megadatott még úgy szeretnem,
ahogy még sosem szerettem,
hogy kitárom az ablakot,
és látom, hogy a nap ragyog.

Hogy bedől a fény a szobámba,
A szemembe, szívembe, számba,
és én magam is ragyogok.
Megadatott.

Szikrázik, száguld rejtekem
lopódzik be a naplemente,
mielőtt lebukik a nap,
aranysisakban lássalak.

Téged, akit még úgy szeretnem
megadatott, ahogy nem szerettem
senkit se, talán csak Istent,
ki benned végül is fölismert:

hogy fény vagyok, hogy szép vagyok,
s övé vagyok. Megadatott.
S megengedte, ha már alig lát,
hogy megoldjam a saruszíját.

Jókai Anna - A Halál Angyala szól

Ember -
      nem váll a vállam, hogy kaszát tartson. 
      A fejem nem fej, 
      nincs rajta csuklya. 
      Legkevésbé csontból van a testem, 
      s nem kéz az, ami az ajtót nyitja-csukja 
      
Ember 
      az a kép, az a közzétett: hamis; 
      nem valódi, csak karneváli giccs, 
      a leleplezésben, kérlek, megsegíts! 
      
                Én az vagyok, aki elvágom a szálat 
                hogy te az légy, aki szabadon szállhat