László Noémi - Engedj időznöm

 

 

vegyél magadhoz ahogyan a bort
a reggel hűvösét a kenyeret
a keretbe nem foglalható tájat
amint lehet

tegyél el apró dolgaid közé
engedj időznöm ott egy keveset
felejts el lassan észrevétlenül
amint lehet

felejts magadban ne törődj velem
viselj mint bőrödön fehér heget
hogy növekedjem majd a pórusokkal
amint lehet

vegyél magadhoz ahogyan a szó
még ismeretlen ízeit veszed
takarj be gondod rejtett vánkosába
amint lehet

Ladányi Mihály - Magány

Csattognak körmei szívemben, 

tűnődő arcomból kibámul,

éhes, gubancos, árva állat,

vére szétcsordul ereimben.

Szavaimra nem ismerek már,

nem ismer rá a szerelem sem,

nem danol és nem táncol többé,

meg-megriad, látszik, hogy szállna,

felhúzott térddel ül az ágyon

s aligha is gondol az ágyra

Jászberényi Sándor - Lefekvés közben

 

 

Lefekvés közben átgondolni újra.
Az ájulásban grammra súlyozom –
Amit lehet. Hogy mennyi volt a súlya.
Az is lehet, hogy át se gondolom.

Az alvás szürke nedvessége átmos,
S bár a biztosíték mindennap kiég,
már meg se hat, hogy úgy vagyok magányos,
mint egy kint felejtett, ázó kerti szék.

Csak megszokásból járnak át a dolgok:
Eszembe jut, hogy hűs eső esett.
A sarki bolt, előtte bodzabokrok –
majd annyi még, hogy venni kell tejet.

Aztán a csend, hol én is véget érek.
Az is lehet, hogy át se gondolom –
Itt minden este áznak kerti székek.
Eső ver kint. És bent a pulzusom.

Dienes Eszter - Dalok Ladányi Mihálynak

 

Csillagom alszik

sötét egen,

holdam is késik,

sötétedem.

Károg a holló,

álom az élet,

leng, leng az árnyam,

pörgök a szélben.

Visznek reszkető

holdezüst utak,

idegen hold és

csillagok alatt.

Áldalak, várlak. Hol telelsz?

Ülök halálos csendbe’.

Kezemmel dúcolt homlokom

összeomlott az este.

Eltört rajtam a napsugár,

forró vérem mással üdvözült,

holtomiglan-holtodiglant

betartanom sohse sikerült. 

Keresztes Ágnes - Őszi feltámadás

  

Tavaszok jöttek-mentek,
a kegyelem vágya átitatott
és különböző körmenetekben
vártam az áhitatot.

Én készülődtem a feltámadásra,
de hiába igyekeztem:
úgy éreztem, túl sok a friss bizsergés
és a halál hihetetlen.

Most ősz van és már félnem kellene,
ha megmérem magam.
Sebeimről biztosan tudhatom,
melyik ért halálosan,

tudhatom, mennyi bennem az igaz,
mennyi a másolt –
amit eddig mondani igyekeztem,
csak dadogás volt.

Az annyiszor gyáván elhallgatott
két szó a legszebb,
a homlokomra is kiírhatom:
nagyon szeretlek.

Gyertyás, virágos, zászlós lobogás
elszállt a fejem fölött
– csak növény voltam, aki boldog kínban
teremni erőlködött,

madár, akit lázassá kényszerített
a szívverése –
mennyi minden történt körülöttem!
nem vettem észre.

Szememet többé nem köti be köd,
világra láttam,
eljött a tiszta beszéd ideje.
Hiszek a feltámadásban.

Rakovszky Zsuzsa- Elmegyek

Mert elapadt az életem
mindenemet a tűzre vetem
és elmegyek innét

Szétszálazni a bonyolultat
nincsen erőm már folytatni a múltat
álmomban fogaim mind tenyerembe hulltak
hát elmegyek innét

Mint a macska az egeret
lesem: szaporodnak az égi jelek
foltok a napban árvizek
mutatják: elmegyek innét

Mint a macska a madarat
lesem: minden jel egyfelé mutat
tudom hogy kő kövön majd nem marad  
hát elmegyek innét    

Minden szilárd egyensúly
minden erős szerelmem szívemen súly
kőfal mely harsonáktól meg nem indul
hogy elmehessek innét

De minden fölborult egyensúly
szikla mely barlangszáj elől kifordul
por száll a fényben, sarokvas csikordul
és én elmegyek innét

Por száll, homok pereg
Mindent, ami voltam, a tűzre vetek
míg végre egészen könnyű leszek
és elmegyek, elmegyek innét.

Balla Zsófia - Ahol a másik véget ér

 

Ahol valaki véget ér,
Odáig jut el a tenyér,
Köztük hajszálnyi fal, a mész,
melyet nem törhet át a kéz,

Az érintés át nem hatol,
lecsúszik a zárt bőrfalon;
hol lét a rég-megéltbe fagy,
kéz meg nem tart, magadra hagy;

Olyan leszel akár a párduc,
levelek közt rohanva átjutsz,
a bőrödön csak égnek a boldog
érintések, szavak, a foltok.

 

Fotó: Jeen Na