Méhek

"Mondjam-e még, amidőn az arany nap a föld üregébe
Űzi a tél hidegét és nyár tüze lángol az égen:
Rengeteget-rétet beröpülnek a méhek azonnal,
S megszíván a virág bíbor kelyhét, a vizekre
Inni lelibbennek. Sosem értettem, mily örömtől
Fűtve, szülötteik így etetik, míg mesteri módon
Friss viasz-ágyakat és lépes mézet remekelnek." 

Publius Vergilius Maro - Georgica  részlet a 4.eklogából

⚘ ⚘ ⚘

Tavasz beköszöntével, a téli nyugvás után szárnyra kelnek ismét a méhek. A nagyböjt idejében kitakarítják a kaptárat, – ez a megtisztulás ideje-, majd felkészülnek az új ivadékok érkezésére. A méheket évezredek óta tisztelet övezi. Nemcsak mézükért, viaszukért, hanem szervezettségük és szorgalmuk okán is nagyra becsülték őket. Epheszoszban az anyaistennőt „Nagy Méh” néven tisztelték. Később a tavaszi istennők háziállata lett, s a keresztény kalendáriumban is tavaszjelképnek tekintik.

Milánói Szent Ambrust méhkaptárral ábrázolják, mivel legendája szerint már a bölcsőben méhraj szállott az ajkára annak előjeleként, hogy nagy szónok lesz belőle. Szónoki képességén kívül azért is kiérdemelte e jelvényt, mert tavasszal, 397 április 4-én „szenttült meg”. 

(Forrás: Jankovics Marcell. Jelkép kalendárium)

⚘ ⚘ ⚘ 

A méh az átalakításnak is a szimbóluma, ahogyan a virágport mézzé, folyékony arannyá képes változtatni. A méz az „istenek tápláléka”, a növényekben tárolt Nap esszenciája.
A piciny méhekhez hasonló hatalmas szorgalommal, kitartással és jövőbe vetett hittel az ember is képes fejlődni és átalakulni.
Figyeljük és kövessük a méheket! Április kirobbanó energiájával megadja mindehhez a lehetőséget!