Markó Béla - Ének

Az eső lassan ránk csorog,
megyünk és nem gondolunk másra,
forog bennünk a szerelem,
az értelemig vásva.

A kövek szélén nő a fű,
az éjszaka megállít,
szavaink között eltalál
a gondolat hazáig.

Forog bennünk a szerelem,
gyönyörű rétek áznak,
feldobnám magam mint a hal,
virágnak, világnak.

Cérnaszálon egy csillagot
a szél az ablak előtt lenget,
pendül-szakad a cérnaszál
csillag csapódik a csendnek.

Kép