2020. március 10., kedd

Oláh András - mezítelenül




mérgezett telek havával takarva
két part közt mélyen kucorog a bánat
fekete varjak seregei szállnak
mint szélnek feszített foltos vitorla


nyüszít bennünk a belénk gyúrt félelem
mezítelenek vagyunk mint a tenger
így köszönt ránk a józanító reggel
és összecsuklik körül a végtelen


nem hárítom át – magamnak kerestem
én pusztítottam magamban a vágyat
s vigaszt nem nyújt már semmilyen alázat…


de most sem Júdás szenved a kereszten
s mint a platánok kínálkozó testét
pusztító féreg rágja szét az estét

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése